Átvághatatlan kötelék,
mi összeköti sorsunk,
véráldozat itt nem elég,
egymással van még dolgunk.
Amit kaptam tőled én,
el nem veheted tőlem,
már, túl életem delén
hiába futsz előlem.
Csodaszép lett életed.
hiába édes bosszúd.
Az enyém meg, ihletett,
Termékenyre fordult!
Az én szerelmem tiszta volt,
de megtörte a lényed,
mely sötét elnyelődés volt,
nem visszatükrözésed.
Hogy mégis tündöklés gyanánt
Szórja még a fényét,
Szerelmem örök sugarát,
Szitálja fenn a kék ég.
8 hozzászólás
Kedves Ildikó! Tetszik a versed, egyszerűen érthetően és mégis költői ihletettséggel meséli el ezt a bonyolult szitut, illetve érzést. Az ilyesmi vagy "jön" vagy nem "jön", Az utolsó versszak különösen nagyon finom vonalakkal lett megrajzolva! Szeretettel üdvözöllek: én
Köszönöm kedves Bödön!
A hozzászólásod boldoggá tesz engem!
Szeretettel üdvözöllek én is!
Ildikó
Kedves Ildikó!
A vers első fele is érthető, csak ahhoz tartozik egy történet amit te éltél/élsz meg, és nem túl vidám. Csalódottság hangja uralja. Ezért nem merülök el benne, bár tudom, hogy szerves része a folytatásnak.
Viszont a vers második fele (az utolsó két versszak) pestiesen szólva, nagyon ott van. Mondhatnám bravúros.
Tetszett ez a versed is.
Üdv
Zoli
Köszönöm kedves prince! Kedves Zoli!
Nagyon-nagyon örülök hogy tetszett!
Üdv: Ildikó
Kedves Ildiko!
Nagyon tetszett ,különösen ez a rész:
"Az én szerelmem tiszta volt,
de megtörte a lényed,
mely sötét elnyelődés volt,
s nem visszatükrözésed."
Csida jó elemzés!
Egyéni´átélésed´tükre!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen, kedves sailor!
Kívánhatnék-e többet, kedves elismerő szavaidnál?
Üdvözlettel: Ildikó
Van, amit nem szabad "szitunak" nevezni, eezt jól megmutatja a versed.
r.
Kedves ruca!
Igen! Vannak sorsfordító találkozások! Ez a vers egy ilyenről szól!
Üdvözöllek: Ildikó