Szeretem őt,
szeretem, szeretem.
Lénye,
egésze,
Orra, szeme, szája,
angyali bája,
fekete haja,
elmém baja.
Imádom, akarom,
türelem,
szerelem, szeretem.
Lágy hangja,
pillantása,
elmém rombolása.
Nem bírom,
nem, nem,
nélküle nem,
vele lenni
örökre.
S ha jő a halál,
jöjjön ha kell,
éltem bután,
szívem okán,
s halál után
is szeretem,
Szeretem, szeretem.
Szeretem
By Arnodre
12 hozzászólás
Aranyos kis vers lett.
Sztem is. Bárcsak engem szeretne valaki így:)
Köszönöm!!! 🙂
Rosa Negra: biztos van/lesz ilyen valaki…
ha minden szerelmes versedet ugyanahoz a lányhoz írtad, nagyon szerencsés…..egyébként is az lehet., ha ennyire szereted…..
üdv
Kedves sanna!
én vagyok szerencsés, hogy ennyire szerethetem…
A maga egyszerűségével lett erős az egész. Nincsenek “nagy” képek, hanem tiszta őszinteség. Megérezhettem,amit érzel-ezt köszönöm.
Hát igen, így sikeredett… 🙂 Köszi, hogy olvastad! 🙂
Nagyon boldog lehet az, akit te szeretsz 😀
Üdv.:lkata
néha ez is kevés… 😛
Köszönöm, hogy olvastad, és a hozzászólásodat is, lkata!
üdv
Arnodre
a legszebb, amikor azt írod, hogy még a halál után is szereted… az annyira szép…
szép, és már nem ér semmit… 🙁
egy idézet jut erről eszembe:
“Így van ez mindennel, amibe az emberek belekezdenek: jön egy tavaszi fagy, egy nyári szárazság és már semmi sem az, aminek indult!”
én azért köszönöm a soraidat, Liz, és örülök, hogy tetszett! 🙂
Szia!
A vágy , s az érzés mi a versedben lobog…látom mára már kialudt, de tudd apró lángokból lesz egyszer a nagy tűz, s a kis lángok égési sebeit, akkor nem fogod már érezni. Gratulálok jó vers!:)