Szeretem, ahogy hozzám bújsz,
Szeretem, ahogy átkarolsz,
Szeretem, ahogy simogatsz,
Szeretem minden mozdulatodat!
Oly jó mikor csókolsz,
Két karoddal forrón átkarolsz!
Oly jó hallani amint súgod,
Én vagyok minden gondolatod!
Szeretek hozzád bújni,
Szeretlek átkarolni,
Szeretlek simogatni,
Szeretek rád fonódni!
Oly jó téged megcsókolni,
Karommal forrón átkarolni!
Oly jó füledbe súgni,
Szeretlek kedvesem!
Ennél az érzésnél nincsen szebb,
Boldogan élhetek veled!
Bár az élet, néha mostoha,
Összetartozásunk maga a csoda!
Összeköt minket, sok közös év,
Túl vagyunk a csata nehezén!
Szerelmünk egy boldog sziget,
Melyet senki nem közelíthet meg!
3 hozzászólás
Úgy legyen. Láthatóvá, érinthetővé tetted érzéseidet.
Nyelvezete "kicsit" puritán, prózai, a felsorolás mellett több költői eszköz is elférne, lehetne árnyaltabb, valamivel elvontabb a kifejezésmód, nekem így elég elcsépelt.
Kedves Vörös Démon!
Érzelmeidet, gondolataid igen is, szép szavakkal írtad.
Ezekről szól a versed. Te a saját érzelmeidet ismered, ezért
nincs igaza Csabának.
A sajátját ő úgy írja, ahogyan akarja, s ahogyan érzi.
Ugyanis ez a vers a te érzelmeidről szól, nem az övéről.
Nyugodtan írjál több verset is, a gyakorlás is előbbre
vezet, s egyre jobb verseket írhatsz.
Szeretettel olvastam: Kata