Gyámoltalan fekszem, mint egy partra vetett hal,
meggyőződtem régen, hogy a létezésem baj.
Felpofozhatsz bátran, én bármennyit kibírok,
Jó bokszzsák az arcom, csak fordulj el, ha sírok!
A bocsánatkérés még jó sokáig ráér,
alattvalód vagyok, szeretetmorzsákért.
Titkolom, de érzem, hogy sohasem szerettél,
levezetni a stresszt: benned nincs más nemes cél.
Ám én minden újtól csak irtózom, rettegek,
bár veszélyben élek, a jobb felé nem megyek.
Csak áltatom magam, hogy egyszer majd változol,
gyengédséget kérek, s te gúnyosan átkozol.
Szerethetnél kicsit, mert magamat nem tudom,
tisztelni önmagam az életben nem fogom.
Sanyargass nyugodtan, aztán csepegtess mézet,
mert felejtenem kell, hogy összemart a méreg!
Eltűrök én mindent, csak ott ne hagyjál másért,
élő hulla leszek a szeretetmorzsádért.
Eltűnődöm olykor, mikor rugdosol s köpködsz:
elmebeteg vagy-e, és ehhez mégis hogy jössz?
Majd kapcsolok hamar: többet nem is érdemlek;
hányszor alázol meg, hogy nagy soká ébredjek?
Szembeköpöm magam a sok megalkuvásért,
nem állhatok sorba több gyűlöletmorzsáért!
2023. április 16.
8 hozzászólás
Kedves Jerynostro!
Nagyon egyéni írás,stilus!
Különösen tetszett benne a “szeretetemorzsák”
használata!
A befejzésnél pedig éppen ennek ellentéte
van kihangsúlyozva!
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen, kedves Sailor!
Az utolsó sor azt fejezi ki, hogy amit sokan szeretetnek gondolunk, valójában mi.
Üdv.: Tamás
“Szembeköpöm magam a sok megalkuvásért,
nem állhatok sorba több gyűlöletmorzsáért!”
A szembeköpést kivéve a többivel egyetértek. Szeretnünk kell magunkat annyira, hogy ne tűrjünk el mindent.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Mikor egy emberben megszólal az önvád, mert tudatosul benne, mi történik vele, akkor gyakran érzi azt, hogy szembeköpné magát.
Az indulatot próbáltam szemléltetni.
Köszönöm a hozzászólásod.
Üdv.:Tamás
Szia, nagyon elgondolkodtató a vers mondanivalója, sokszor érzek hasonlót. Vajon meddig tűrjön az ember az elfogadásért, a “szeretetmorzsákért”? Ahogy kiölődnek az érzések, úgy fogalmazódik meg az ELÉG. Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Ha már kiölődtek az érzések, ott már tényleg vége mindennek. És mindenkinél eljön az a pont, hogy kimondja: elég. Nagy társadalmi probléma a szeretethiány, mikor egy ember úgy akarja bizonyítani magának, hogy ő is értékes és szerethető, hogy ezzel más kapcarongyává válik és teljesen elveszíti emberi mivoltát. Ezért is fogalmaztam meg ezt a verset.
Köszönöm, hogy olvastad és leírtad a véleményed.
Üdv.:Tamás
Első olvasatra azt gondoltam, hogy ezt a verset nő írta, mert annyira fájdalmasan szomorú hangulatú. Versed eszmélés, ébredés, szemrehányás is egyben saját magadnak. Egyben tévedsz: többet érdemelsz a megalkuvásnál, mert értékes ember vagy!
Jó, erős vers, többszöri olvasást igényel, gondolatébresztő. Nem lehet csak úgy elmenni mellette.
Üdvözletem: Melinda
Kedves Melinda!
Igen, szándékosan írtam úgy a verset, hogy úgy tűnjön, mintha egy nő fogalmazta volna meg. Most nem a saját kapcsolatom boncolgattam, hanem a környezetem adta az ihletet. A kapcsolaton belüli bántalmazás sajnos óriási probléma.
Köszönöm, hogy elolvastad a versem és megosztottad a gondolataid.
Üdv.:Tamás