Leszállunk az esttel,
s a tűz pogány imáját
hallva, egyesülünk
a Mindennel,
mi körülöttünk
és velünk…
Kéjes fájdalomba
merülő Főnix
az életünk…
Széttépve a csendet,
törve sziklák fényét,
a szakadék szélén
fájdalommal öljük
testünkkel a kéjt.
Szép karmainkkal
tépjük soha nem volt
hús-szín életünk,
és a hajnal első
fénye előtti
utolsó sikolyban
örökre eltününk…
21 hozzászólás
wow! gratulálok! engem nagyon megfogott! 🙂 igazán szépen írtad le, bár a cím alapján valami egyszerűbbre számítottam… de örülök h csalódnom kellett! 🙂
Adira, köszönöm, örülök, hogy kellemesen csalódtál:)
Nem biztos, hogy értem. Számomra inkább sorskép, mint abszurd. Nagyon tetszik, és ez a lényeg!
Üdv: Colhicum
Colhicum, köszönöm, örülök, hogy tetszett:)
Nos, én nem várnám meg akkor a hajnalt, mint ahogy Te sem tetted, mert akkor eltüntél volna..:))
Ez cak vicc..nehogy komolyan vedd..
Nagyon jó a versed, kicsit komplikált, ezért írtam az elejét, de igen megkapó..és ez Jó!
Üdvi: dp.
Teljesen igazad van dinipapa, okosan intézzük az ilyesmit:)
Köszönöm, hogy elolvastad
Gratulálok!
Abban az "utolsó sikolyban" valóban ott van a megsemmisülés lehetősége…
Gyömbér, köszi
Nagyon jó!
üdv, Paris
Nagyon jó a kép! "fájdalommal öljük a kéjt." Nagyon tetszett a versed! Gratulálok!
Paris, sleepwell, köszönöm
Nagyon tetszik! zsuzsi
Örülök kedves Zsuzsi, köszi, hogy elolvastad
Többször olvastam el ezt a verset, mert nem értettem, de nagyon szépnek találtam!
Érdemes volt, mert amióta megértettem, még szebbnek érzem és átélem soraid!
Köszönöm: Falevél
Szia András!
Az utolsó két sora tette tökéletessé a verset!
Gratulálok!
Kedves Falevél és fanofgd, köszönöm, hogy olvastátok.
Érzékeny, szép vers.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Köszi kedves zsike, én is örülök, hogy olvastad:)
Abszurd, vagy sem, valósnak hat, érzékenyen valósnak s nekem ezért tetszik!
Hanga
Örülök, hogy tetszik kedves Hanga, köszi, hogy benéztél:)
Kedves András!
Isteni képekkel, szavakkal dolgozol. A "Főnix, a sikoly, hús-szín, pogány ima, egyesülés" – mind mind nagyon tetszett.
Köszönöm. Gratulálok.