Őrizlek, mint örökmécses a fényt,
hordozlak, mint óceán a habjait,
mint a rab, ki megszolgálta láncait,
a részemmé váltál, de szeretsz-e még?
Mindhiába múlt el megannyi éj,
és virradt újabb értelmetlen hajnal,
oly gyatrán harcoltam én önmagammal,
időfátylam megperzselte a remény.
Sejtheted-e mennyire szeretlek,
hogy átjárod minden kis gondolatom,
kéretlenül mindenem neked adom,
s alamizsnádért szüntelen kereslek.
Ha tehetném, szívem ketté törném,
neked adnám, hogy érezd mit élek át,
hogy együtt éljük meg e ritka csodát,
örök szerelmet a mulandók földjén.
17 hozzászólás
Ne törd ketté a szívedet, add oda az egészet,
és biztos, hogy megkapod az övét cserébe.
Tetszett a versed, igazán.
Üdv: József
Köszönöm József.
Azért a felét, hogy egyformán tudjuk szeretni egymást…ugyanúgy.
Ha szívet cserélnénk, akkor nem lenne benne minden gondolatomban.
Más értelemben az egész szívem szeretetét adom.
Üdv.
A.Adrienn
Szia! Az első két versszak kifejezetten tetszik, kellemes a rímképlet és a fogalmazás is, no meg a felsejlő kétkedés, ami nem húzza le a szokványos szerelmes versek közé, hanem lehet vele lebegni.
A második két versszak nekem már sok, és visszaránt a valóságba, mintha csak nem akartad volna, hogy túl hamar végetérjen. A vers? A szerelem?
További jókedvű alkotást!
Hanga
Kedves Hanga!
Köszönöm a hozzászólásod.
A második két versszak nélkül csonka a vers, ahogy a két első nélkül is. Természetesem értem amit írtál, hiszen világosan fogalmaztál.
Üdv.
A.Adrienn
Szia!
Szép versedet mélyen áthatja az érzelem. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szia!
Köszönöm.
Szeretettel:
A.Adrienn
Kedves Adrienn!
Lehet , hogy a h, szólásom nem felel meg a mindennapi normáknak, de ezt már megszoktam, ez az eset nállam ritkaság, , én azt sohasem tudtam/tudom megérteni, miért kell a versben mindig a hibát keresni, miért nem lehet egy verset, úgy ahogy az írója érezte, amikor megírta, egyszerüen akceptálni. Egyszer már e mondást, használtam(akkor sem értették meg ), de most kiteszem magamat az ismétlésem veszélyének, de az érzésem még mindig az, némelyik olvasónk olyanok mint a nőorvosok: Ahol mi az évezetet keressük, ők a problémát. Tudom, ez egy kicsit provokativ, de néha erre szükség van, ha azt akarjuk, mint egy itteni közmondás mondja: Hogy a templom a faluban maradjon. Ami azt akarja mondani, hogy a gyereket a nevén nevezzük. Nekem a versed igy tetszk ahogy van, ahogy megírtad, és hogy miért így írtad, azt csak te tudod legjobban.
üdv Toni
Mindannyian vágyunk az igaz szerelemre, s megfogalmazódnak kétségeink, ha rossz napokon nem úgy reagálnak érzelmeinkre, ahogy szeretnénk. Kétségeidből remekmű született kedves Adrienn.
Szeretettel: István
Kedves Toni!
Köszönöm szépen!
Tökéletesen egyet értek Veled, és nem azért, mert az én versemről van szó.
Üdvözlettel:
A.Adrienn
Kedves István!
Köszön szépen!
Több ez mint kétség…Szinte már csak költői kérdés.
Szeretettel:
A.Adrienn
Megint nagyon szépet írtál,csak gratulálni tudok.
szeretettel elizavetta
Megint nagyon szépet írtál,csak gratulálni tudok.
szeretettel elizavetta
Kedves Elizavetta!
Köszönöm.
Szeretettel:
A.Adrienn
Az utolsó sor remekül zárja
ezt a nagyon szép verset!
G
Elnézést!
…´kimaradt´:Gratulálok
Üdv:Jegmadar
Kedves Jegmadar!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy itt jártál, olvastad, és hozzászóltál.
Üdvözlettel: A.Adrienn
Kedves Adrienn! Írásod a szerelemről, szeretetről nagyon érző. Én el tudnám képzelni, ha megpróbálnád szonettként megírni! Szeretettel Éva