Szeretlek, mint …
S itt megállt kezemben a toll.
Nem találtam megfelelő hasonlatot,
Mert ahogy szeretlek, semmihez nem hasonlítható.
Szeretlek, mint …
Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén.
Már itt van, itt lebeg nyelvem hegyén,
De elakad a toll, nem írja, mit szívemben érzek én.
Szeretlek, mint …
S most felszakad lelkemből az összes kép.
Szerelmünk tollamból életre kél.
Papírra borzongó selymes folyamot igéz.
Szeretlek,
Mint szellő simogatását,
Mint hűs patak vizét,
Mint tavaszi nap sugarát.
Lelkem veled kel, veled köszönti az éjt.
Szeretlek,
Mint csobogó hárfadallamot,
Mint tenger hófehér tajtékát,
Mint ajkon libbenő mosolyt.
Szerelmem szerelmed öleli át.
Szeretlek,
Mint porban eső koppanását,
Mint számban olvadó méz ízét,
Mint frissen meszelt fal illatát.
Létem lelked követi, amíg él.
Szeretlek, mint …
Még írnám, de elolvastam, mit tollam vetít elém,
S megborzongtam: Ó Istenem, mily hamis az egész!
Tényleg nem adják vissza a leírt mondatok,
Mit egyetlen ölelésben, szemem csillanásában,
Ajkam puhán suhanó játékában elmondhatok.
3 hozzászólás
Szia Helen!
Tetszett ez a versed is, nagyon szépen felépítetted annak ellenére, hogy úgy indítottad, hogy nem tudod, mit írj! 🙂 Ahol aztán kifejtetted a szeretlek, mint gondolatot, ott nagyon sok szép képet használtál fel ennek kifejezésére. Kedvenceim ezek közül a “porban eső koppanását”, “csobogó hárfadallam”, “számban olvadó méz ízét”..
Végül pedig a versnek a szerelmen túl ott a mondanivalója is, hogy néha egy pillantás többet mondd minden szónál.
Örülök, hogy olvastalak:
Gyémánt
Csatlakoznék gyémántkeresőhöz és hozzád:
Egyetlen szemvillanás többet mondhat, minden szónál!
Mégis nagy öröm, ilyen gyönyörű, képekkel teli sorokat olvasni!
A lelki együttlét szavak nélkül is lehet, de a szavak, felöltöztetik,
Így láthatóvá teszik, lelkünket, majnem úgy mint ahogy, azt szemünk teszi!
Szia
Váó, nagyon tetszett, gyönyörűre sikeredett a versed. Nem ismétlem az előttem szólókat, de szépen felöltöztetted, azt, amit nem lehet.
Gratula