szeretnék kitörni magamból
arcomra rávésett álarcból
magamra lakatolt házamból
betonná falazott bánatból
szeretném valaki szemében
meglátni magamat egészen
ott lenni belül a lelkében
fészkemet megrakni szívében
oly nagyon szeretni szeretnék
szenvedést bánatot felednék
magamat teljesen átadni
újra még életre ébredni
szeretném valaki meglátna
régen várt kincsként rám találna
tetőtől talpig megkívánna
onnantól csak engem akarna
szeretnék szívemből szeretni
szemébe színültig merülni
karjába aléltan omlani
estétől hajnalig ölelni
szeretném valaki szeretne
testemért testével fizetne
szívéhez magához engedne
kedvemért múltját is feledve
szeretnék szeretni örökre
múltját és múltamat feledve
boldogság várhatna kettőnkre
együtt készülvén a jövőre
2023. augusztus
4 hozzászólás
“szeretném valaki szemében
meglátni magamat egészen
ott lenni belül a lelkében
fészkemet megrakni szívében”
Kedves Dona!
Szeretet, szerelem iránti vágyad jellemezik szinte minden versed. Csodaszépen írod le mindaz, ami benned zajlik, ami fáj. Ám erre a fájdalomra tudod a gyógyszert is, amit sajnos nem az orvos írhat fel.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Hát igen. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az orvos felírhatná, és kiválthatnám magamnak a patikában.
Szeretettel:
Dona
Drága Dona,
….a legszebb vers amit valaha olvastam Tőled.:)
Gyönyörűszép sorskép…több annál: vágyvers, költői ábránd, szerelemszimfónia.
Fohászkodó hangvétele, lenyűgöző versképei és a “szeretnék szeretni örökre”+ “szeretném valaki szeretne” avatják a szerelmes versek gyöngyszemévé.
A viszonzatlan érzelmeket tápláló, elkeseredett szerelmesről szól aki mindenre képes lenne azért, hogy viszontszeressék.
“szeretnék kitörni magamból
arcomra rávésett álarcból
magamra lakatolt házamból
betonná falazott bánatból”
Szenvedélyes sorok ,feldúlt, a belső tűz, az erős indulatok szinte szétfeszítik, szinte széttépik a szakaszt. A mélabú ellenére tiszta vágy csendül fel és a kitörési szándék mely mindennél erősebb.
Szeretnél lenni valakié aki kincsének érez, kíván, szeret, akinek fészket épitenél a szivébe és hajnaltól reggelig ölelhetnéd.
A kedvenc szakaszom kifejezi a teljes önátadást .
“szeretném valaki szeretne
testemért testével fizetne
szívéhez magához engedne
kedvemért múltját is feledve”
A záróakkorban egy szép közös jövő igéretét csillantod meg:
“szeretnék szeretni örökre
múltját és múltamat feledve
boldogság várhatna kettőnkre
együtt készülvén a jövőre”
Kivánom találjon rád!
Mély elismeréssel és szeretettel:
M.
Drága Napfény!
Mindig elámulok azon, milyen mélységek vannak benned, az érzelmek árnyalatainak mennyi skáláját érzékeled, érzed s aztán foglalod gyönyörű szavakba. Méltatásaid mindig sokkal szebbek, mint a verseim, állandóan el is szégyellem magam, hogy ezeket az elragadtatott hozzászólásokat nem is érdemlem. Nagyon köszönöm, nagyon jól esnek, de az jut róla eszembe, mikor van egy régi festmény, nem túl kvalitásos, és gyönyörű, faragott, aranyozott keretben pompázik. A ráma sokkal értékesebb, mint maga a festmény. Hát így vagyok én a versképeimmel, a te gyönyörű kereteidben.
Köszönöm a jó kívánságot, én se bánnám, ha beteljesedne.
Szeretettel:
Dona