Poraimból feltámadni
A fájdalmat kinevetni
Lángoló szárnyakkal repülni
Szeretnék Főnix lenni
A halált sose félni
Benned végleg megpihenni
A lelkedben tündökölni
Szeretnék Főnix lenni
Az életedben ragyogni
A szemeidben meghalni
Az öledben feltámadni
Szeretnék Főnix lenni
A halálnak megmutatni
Milyen érzés örökké benned
Csak neked létezni
Szeretnék Főnix lenni
A szárnyaimra Téged felvenni
A Mindenségen átrepülni
Örök szerelemben örökké élni
7 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Szép vágyálom…Váljon valóra…
A ragrímek ellenére kifejező.
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm!
Régóta olvasol..tudod, hogy magasról teszek a "hivatalos előírásokra",ami a verseket illeti…
Ragrímek ide, vagy oda…így jött ki belőlem…:)))
Ez van..
Szeretettel,
Zsolt
szia Zsolt!
Versed a vágy és a remény szép keveréke! Szerintem repülni fog az a Főnix…
üdv
leslie
Hát Drága Barátom, ez a versed gyönyörű.Főnix leszel..vagy már VAGY!
Ölelésem:Kriszti
ohóóóó, Barátnőm, nagy úgy van az, hogy csak úgy Főnixek leszünk:)))
De köszönöm, hogy olvastál..tudod, a TE szavadra adoka legtöbbet, én kis Meseterem!
Ölellek
Zsolt
Kedves Zsolt…
"Vágyak, remények, Lillák…Isten véletek…"
Ez a sor jutott eszembe versed olvasva.
Majd lesz valahogy, még soha nem volt, hogy ne legyen…
A remény hal meg utoljára.
Szebb napokat, fel a fejjel és ne hagyd, hogy az önsajnálat ledöngöljön.
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Fátyolfelhő!
Köszönöm szépen erőt adó soraidat, s a figyelmedet!
Milyen érdekes, hogy átérezted a reménytelenséget, pedig nem is azt sugall az írásom…belém látsz?
Üdv,
Zsolt