Drága, nyisd ki két szemed,
hogy fény legyen,
szépséged beragyogjon mindent,
s hogy legyen életem!
Szemedben új csodák nyílnak,
gyönyörű mosolyod
fényében remény-csillag,
tiszta homlokod
derűje átjárja lelkemet,
bárcsak lehetnék örökre kedves szemedben!
Ahogy hajadat fújja hűs tavaszi szél,
elmerengsz szomorúan
ha leszáll az éj.
Mire vágyom legjobban?
Kedvességed vagy szereteted,
törödésed vagy szép tekinteted,
okosságod vagy ügyességed?
Szép szavaid fontosságát töled nem vitatom,
éles eszed koronáját halálomig magasztalom,
hited iránti tiszteletem soha el nem hagyom,
mégis, mégis csupán szeretnék lágy szellő lenni puha arcodon!
Szeretnék lenni…
By Tasnádi Rita
8 hozzászólás
Huh nagyon tetszik! Gratulálok
Igaz (vélemény) szerintem ez a rész nem kellene bele:
?Mire vágyom legjobban?
Kedvességed vagy szereteted,
törödésed vagy szép tekinteted,
okosságod vagy ügyességed??
Kilendített versed ritmusából.
Szia, lehet, nem tudom, én nem érzem, de köszi, hogy jelezted
Örülök, hogy tetszik 🙂
Ez a sor viszont bomba jó:
?éles eszed koronáját halálomig magasztalom?
🙂
“szeretnék lágy szellő lenni puha arcodon!”
Szeretettel és tetszéssel olvastam soraid.
Rita 🙂
köszi Rita 🙂
Kedves Felhö!
Nagyon szép érzésekkel díszített írás!
Kölönösen a befejezés tetszett!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
köszi, neked is 🙂