Szeretnék este a parton,
egy rozoga festetlen padon,
a naplementét nézni veled,
s fázósan dideregve fogni kezed.
Szeretnék öledbe ülve,
karom nyakadba fűzve hozzád bújni…
Csendesen hallgatni, ahogy szíved ver,
s ahogy az enyém, rá felel…
Szeretném szavakba önteni mit érzek akkor,
mikor tőlem elbúcsúzol…
Mikor utolsó csókod adod nekem…
mikor elengeded remegő kezem …
Szeretném, ha arcom arcodhoz érne.
S elcsukló hangod arra kérne,
legyek én az, kivel megöregszel,
s aki mellé minden este lefekszel
8 hozzászólás
Tetszik a versed. Szépséget, nyugalmat, biztonságot sugárzol. Számomra nagyon vonzó az általad megjelenített világ.
Gratulálok. Wolf.
Köszönöm Wolf! Örülök, h így látod, valóban nyugodt vagyok, és biztonságban érzem magam MELLETTE, jó, h ezt érzed saimban!:))
Szeretnéd… azt hiszem, el is érted.
Nagyon szép vallomás.
Örömmel olvastalak.
Gyönyörűek a soraid….és a legszebb, hogy van akihez ezt írhattad!!!!!!Ennek tudatától volt igazán jó olvasni:-)
H.
Köszönöm az elismerő sorokat, örülök, h tetszett a versem nektek!(neki is!:))
Egy öszinte szép vallomás,remélem valóra válik amit szeretnél,ebben,a szép versben ég a szerelem tűze,csak lobbani kell.Üdv:Szekelyke.
Örülök, hogy tetszett a versem neked, látom bele látsz a sorokba, valóban lángol az a szerelem, s remélem még így is lesz ez sokáig.
Üdv:
Erika
Kedves Heater Bay!
Nagyon jó ember lehet, ha ilyen szépen írsz róla. Szép vers.
Ági