Szeretnék újra boldog lenni,
Láthatatlan szárnyakkal repülni,
Mit elvesz az élet nem jön többé vissza,
De egy új remény fölrepíthet a magasba,
Szeretnék újra felhők felett járni,
Belül mosolyogni és nem kiabálni,
Minden nap fölkelni úgy hogy szép az élet,
S nem nézni könnyes szemekkel egy fényképet,
Szeretnék újra vidáman élni,
Nevetni,álmodni és nem csak remélni,
Valaki jöjjön és mentsen meg ettől,
A szívemben égő reménytelen szerelemtől!!
10 hozzászólás
Na ez egy jó vers 🙂 ……………………………………….. a többit tudod 🙂 !!!!
Sok csalódást kapunk
az élettől,
de erősebbek leszünk
majd ettől.
Hinned kell abban, hogy
sikerül
s a viharok után végre
kiderül.
Gratula!
Jaj Félix ezt kedvesen megfogalmaztad igy versbe öntve! Köszi:)
jaj beja, ez nagyon nagyon szomorú:(sajnálom higy ennyire szomorú vayg, teljesen átérzem amit irtál, mert nekem is asonló érzéseim voltak.viszont a vers csodálatosan irja le az érzéseidet, egyszerűen meseszépen irsz,egyszer egy fiu nagyon boldog lesz attol hogy te álomszép versket fogsz neki irni, arrol hogy mennyire szereted!!
gratulálok!!
Szép gondolatok alapvetően (például tetszik: "belül mosolyogni és nem kiabálni" – ez olyan aranyos, szimpatikus gondolat számomra), de én dolgoztam volna még ezen jócskán. Például a rímpárok szerintem túl egyszerűek (lenni – repülni, vissza – magasba stb.), a "képeken" is csiszolgatnék. A "nem nézni könnyes szemekkel" helyett például ilyet is lehetne akár: "ha nem emlékedtől űzött mártír lenne könnyem" – de tényleg csak egy rögtönzött példa, remélem érzékelhető, mire gondolok. Vagy a "szeretnék újra vidáman élni, nevetni, álmodni és nem csak remélni" helyett "Derekamon színes hullahopp-karikák rajzolata ne csak hamuszív barikád" – vagy tudom is én! Szóval érted. 🙂
A vers lüktetésének pedig nem ártana valamiféle szabályra rögzített szótagszám. A struktúra mindig segít. Az szerkezet, váz, és ha erős, arra betonként épül a sziklaszilárd gondolat. A stabil szerkezeten még a leggagyibb közhely is atomvillanás, pláne ha akad benne valami meghökkentő, szokványostól eltérő csavar.
hűű semmiho te kész költő vagy, jó gyorsan átirtad itt nekem a verset:) de nem baj, köszi h olvastad!
a bánat csiszolja a gyémántot, ha nagy a nyomás, a szavak akkor szakadnak ki nagy erővel…neked ez sikerült, gratulálok, s kívánom találj egy sokkal nagyobb szerelemre:)
Ját mit is mondjak….olyan húrokat penget ez a versed, amik bennem is elvésznek, de sosem jött így felszínre…köszönöm hogy olvashattam….
Atreyou
ez a vers kifejezetten tetszett!! nagyon aranyos, és megható vers!;) Csak így tovább!;)
Versed a Véletlenül hozta elém.
Szerelmes versed hangulatos, szép is, szomorú is. Ha kicsit több időt fordítanál rá, ahogyan előttem szóló semmiho javasolta, akkor egy igazi vers is lehetne. Tehetséged van hozzá, tiszta magyarsággal hibátlanul írsz. Kár, hogy nem vagy köztünk gyakrabban, itt is sokat tanulhatsz, ha mások anyagát is olvasod.
Szeretettel olvastam: Kata