A napok ugyanúgy leforognak,
a pillanatok ugyanúgy elfolynak.
Szeretném, ha látnánk, nem csak néznénk,
szeretném, ha a csodákat nem a nagyban keresnénk,
szeretném, ha egyszer nem emberek lennénk.
A csillagok kihunyhatnak,
a fáklyák elaludhatnak.
Szeretném, ha őszintén beszélnénk,
szeretném, ha a szemembe szemeddel néznél,
szeretném, ha egyszer nem emberek lennénk.
A napok elsorvaszthatnak,
lelkedbe százan szúrhatnak.
Szeretném, ha éreznénk a lelkek fényét,
szeretném, ha hallanánk szavak nélkül,
szeretném, ha egyszer nem emberek lennénk.
Szeretném, ha te is ezt szeretnéd…
3 hozzászólás
Szia Catti!
Tetszett ez a versed, főleg a vége, és jól áll ennek a műnek, hogy megbontottad az óhajokat ezekkel a két soros közbeékelésekkel…
Delory
Köszönöm, hogy olvastál tőlem! 🙂
Tisztelt Catti Brie!
Nagyon tetszett ez a vers, amelyben sokféle érzelem megjelenik.
Gratulálok az alkotáshoz és köszönöm, hogy olvashattam.
Üdvözlettel és Tisztelettel: Aphrodite