s újra lángra gyújtja kihűlő szívemet.
Elfelejtett dallam újra csendül bennem,
s ugyanúgy szól majd egy újabb szerelemben.
De erre nincs remény, hisz nincs a világon
olyan lány, ki értem száz vészen s halálon
eljönne, hogy szerelmét nekem átadja…
tán csak ha testemet hűs sírom takarja.
10 hozzászólás
Kedves Joxemi!
Az elején még azt hittem, hogy van hited, ami a végére elszállt.
Ne ad fel.
Üdv: harcsa
Kedves Joxi!
Ne add fel, hidd el van olyan lány akivel boldog lehetsz! Ne add fel a reményt!
szeretettel-panka
Kedves Joxemi !
ne add fel soha, hisz fiatal vagy, még rengeteg lehetőség áll előtted.
A remény hal meg utoljára !
Szeretettel: Zsu
Kedves Joxemi!
Egy népdalra emlékeztet a versed… igen, ilyen a szerelem. És mikor elveszti az ember a reményt, azt hiszi, hogy egy világ omlik benne össze. Aztán megyünk szótlanul tovább, és egyszer csak ránk mosolyog a szerencsecsillag, újabb érzések öntenek, hiszünk abban, hogy ezek őszinték és viszonzásra találnak.
Tetszett a szerkezet! Üdv. Szilvi
Kedves Jox!
Olvasom, és csak egy sóhaj, mert hát… szóval, teljes szívemből kívánom, hogy lásd a reményt, találd meg a dallamot, és a múlt dallamaival óhatatlanul átrezegtetve, legyél boldog valahol.
Szeretettel: Andrea
Szia!
Hát igen, a versed kellemes, romantikus, a "reményvesztettség" is reményteljes olvasmány.
Szerintem, te magad sem hiszed el azt, amit leírsz. A szerelem minden sarkon áll, és több ezer lány vár arra, hogy "szerelmét neked átadja", csak nyitott szemmel kell járni, és jó időben, jó helyen keresni.
Jó, nem ontom magamból tovább a lerágott közhelyeket, inkább öt ponttal értékelem a műved, és sok sikert kívánok a folytatáshoz!
Üdv.:Tamás
Én úgy látom, nem is vagy olyan pesszimista, hiszen már a versed címe is elárulja, hogy a remény nem veszett ki belőled. Már pedig nagyon fontos, hogy – ha az ember időnkén kicsit el is veszti a jövőbe vetett hitét – az az érzés ne sokáig maradjon meg benne.
Föl a fejjel, a csendes és nem sikeres napok után várnak Rád szép napok, csak hinni kell benne!
Szeretettel olvastam a versed: Kata
Szia Joxi!
Oly lemondó, bánat-sorok, hogy én magam is magányosnak érzem magamat a versedtől. De közben meg olyan lágy, olyan emberi, hogy együttérzést vált ki, és ettől el is illan a magányom. Bánat ide, szomorúság oda nagyon szép, mély tartalmú a versed.
Üdv
Zoli
Hinni mindig kell!
Reménykedni is!
Ági
Rövid, tömör, velős, érzelmes, sok gondolatot kifejező. Gratulálok!
Remélem mióta megírtad, már pozitívabb tapasztalataid, hozzáállásod van.