Szeretném, ha éreznéd,
íze van a napnak,
íze van a szélnek.
Ha hallanád,
orgona színű égbolt alatt,
madarak beszélnek.
Szeretném, ha éreznéd,
a hajnalok fájdalmát,
a csendet sirató álmok,
jajgatását.
Szeretném, ha éreznéd
az ima oltalmát,
ha megérintenéd
a remény törékeny szárnyát.
Szeretném, ha éreznéd
egy vagy,
egyszeri, ismételhetetlen.
Életed játék,
pislogó gyertya,
angyal kezekben.
Egy vagy,
tévedő…
bukdácsoló gyermek…
Szívedben remények sárgulnak,
És makacsul újjászületnek.
2 hozzászólás
nagyon tetszik a versed
Kedves Tímea!
Mind bukdácsoló gyermekek vagyunk… Mégis egyszeriek és megismételhetetlenek:) Jól megírtad a lényeget!
Üdv: Borostyán