Én nem tudom, hogy lehet,
hogy az ember ennyire szeressen.
Egyszerű dolog, habár:
e kérdés örök talány.
S te talán tudod, mi az,
Ha szenvedünk a szerelmünk miatt.
Rózsaszín felhőcskék úszkálnak,
de egy vihartól útjaink elválnak.
De én szeretni foglak mindig,
tüzes szeretettel, ízig-vérig.
Ha a világ fejtetőre is áll,
az ígéretem akkor is helytáll:
Szeretni foglak, ha a Hold
tűzzel-vassal is éget.
Szeretni foglak, ha a Nap
holnap csonttá fagy a jégben.
Szeretni foglak, ha holnaptól
az idő visszafelé jár,
Szeretni foglak, ha holnap
lesz a múló tegnapután.
Szeretni foglak, ha a világ
egyszer örökre eltűnik,
És szeretni foglak, mert érzem
szívem lángja soha meg nem szűnik.
És történjen velünk bármi,
szakítson szét minket bárki:
Te voltál az én múltam,
ezért én örökké szeretni foglak.
6 hozzászólás
jaj hát nem is tudom mit mondjak erre anyira szép! Hihetetlen!!!!
Köszi, köszi! Ilyet még soha nem mondott senki egy versemre se! Jól esett, köszi! 🙂
Egy dolog van, amit nem bírok, és ez most nagyon őszinte lesz: ha vers formailag nem oké, gondolok itt a versszakok sorainak számára… Látom, értem, hogy így egybefüggő, így helyes, de egyszerűn nem tetszik, tuti nem tudnék soha ilyet írni. De persze a vers ettől függetlenül egy csodás vallomás, tényleg nagyon jó…
Ha olvastál már akár Radnótit, akérki mást, mondjuk kortárs költőt, akkor észrevehetted, hogy egy vers szépsége nem a versszakok sorszámának megegyezésében rejlik. És szerintem a nem megegyező hosszúságú versszakok nagyon jól utalnak a költő ziláltságára. Illetve arra, hogy nincs teljesen eszénél, mikor írja a verset. Ezenkívül az egybeírt rész itt kiemelt helyen van, ezért is gondoltam, hogy nem egyszerű versszakként ábrázolom. Hisz ott szólal meg a vallomás. Erről a versről csak ennyit.
Attól lesz egyedi egy alkotás, ha a költő úgy írja le , ahogy neki tetszik! Szerintem ez így jó, ahogyan levan írva.:)
szióka
Eddie
Kedves Eddie!
Köszönöm kedves szavaidat! 🙂 És hogy erre jártál, és olvastad a versem!
L.A.