Nem tudom
Miért pont beléd
Szerettem bele.
Annyi fájdalmat okoztál,
Annyiszor megbántottál…
Ezek ellenére még jobban szeretlek.
Szívem ki akar repülni mikor rám nézel
Legszívesebben átölelnélek a leggyengébb muzdulatommal
De ezt nem tehetem meg, tudom,
De azt nem tudom, te vágysz e rám.
Én csak várok rád, szomorúan,
Mikor jössz el újra?
Vagy egyáltalán eszedben vagyok még?
Az én eszemben egy életen ott leszel,
A szívemben élni fogsz egy életen át,
Hiába nem lehetek a tied,
Te sem az enyém.
3 hozzászólás
Mondandód tele szép érzelemmel. Ha elfogadod tőlem, azért kicsit jobban "versbe" kellene szedned a gondolataidat. Terésetesen Tiéd a döntés.
Kata
Szia Finta Kata!
Köszönöm a véleményedet. Szerintem is jobban versbe kellett volna foglalnom a gondolataimat, de nem jött ki jobb, túl magamba tartom az érzéseimet..:S
További szép napot!:)
Egyetértek Katával, az érzelmeket leírni, "kiírni magadból" jó dolog, de az még automatikusan nem lesz vers. Nekem is született pár ilyen "versem" régebben, nyugi. 🙂
Üdv, Poppy