“Új parancsolatot adok nektek:
szeressétek egymást. Ahogy
én szerettelek titeket, ti is úgy
szeressétek egymást. Arról
fogja tudni mindenki, hogy az
én tanítványaim vagytok, ha
szeretet van köztetek.”
/János ev. 13:34,35/
Itt állok a csendnek árnyain
jöttödre várva e lobogásban,
túl a hallgatag időnek kövein.
Könnyeimből átcsorog a múlt
halvány leplén minden letűnt
pillanat, szorítva torkomat
fájva, érintve szívemet a csend.
Szavaidra emlékezem, te lét,
te élet, ki hordoztál e földön
vágyakul bennem a holnapot,
lelni szépséget mindabban,
miért volt élnem s remélnem
át az éveken, át egészen
lelni érzéseket, s megtalálni
értelmét annak, amiért
megszülettem. Amiért volt
e mindenért örök fénye e
ragyogásnak bennem, mert
én is vágytam a vágyók közt
meglelni életül s reményül
az életem. Vágytam e szívben
szeretni minden embert, mi
létezésül volt nekem fájásán,
mert majd kiölte a világ ezen
emberért érzett szeretetem.
Én is mint más, úgy kaptam
érzéseimet vágyódásain
élni a szeretetért, mindazért,
amiért élni kell és szabad,
hiszen ez magában a létezés
életének értelme. Küldetésül
kell lenni szíveinknek szeretni
önfeledten egymást, élni
egymásért, és megtanulni ezt,
mi igazán kell nekünk. Hiszen
mi érzés, mi vágy lobogása
bennünk egymásért együtt
a szeretetben, az fel kell hogy
nevelődjön szíveinkben érezvén
vágyakul. Felettébb nincs más
igazi élő útja az életnek, mint
szeretni tettein a valóságnak,
s mindünkért lenni egymásért
egymásnak. Lenni szíveinkben
az öröm, és bensőinkben
a megélt boldogság, melyben
örökül hordozzuk éveink
reményét a holnapért, kik
vagyunk vágyainkban meglelni
azt, mi csak úgy meg nem
található. Mert tenni kell azért,
hogy megtaláltassunk az
alázat útján, menve és érezve,
és meglátva az Isten értünk
élő, kedves tetteit. Lenni Őérte
áradón bennünk a vágy felé, mi
szíveink jegyéül kell legyen,
miben vitetünk át e valóságon,
e létezésen küldetve szeretni,
küldetve remélni, e veszendőség
reménytelen világából. Mint akik
élünk vágyva lenni egymásért,
meglelve érzéseink szépségét,
s törődőn levetkőzni mindazt,
miben a másiknak bántásául
lennénk. Mert mind szeretni
születtünk e földre, meglelni
mindazt, miben él az igazság,
mely életben él a remény az
Istenben, akihez kötődnünk kell
együtt, megtalálva egymást a hit
tetteiben élő, vágyott szeretetben.
/2022. november 29./
3 hozzászólás
Csak ámulok, kedves Zoli, hogy mekkora terjedelmű verseket hozol nap mint nap!
Én nem tudok még egy négysorosat sem összehozni sokszor hetekig, hónapokig. Szívemből gratulálok! ÉS köszönet a verseidért, a mostaniért is.
A szeretet az egyetlen ebben a világban, ami nélkül semmit sem érdemes tenni. Minden értéktelen szeretet nélkül…
Szeretettel: gleam
Kedves Zoltán
Maga a cím nagyon sokat mond!
Nem csak sokat,mindent amiért élni érdemes!
Igen,szeretni születtünk!Ennélkül semminek nincs értelme,célja!
Igen szertetni születtünk,hogy az értékeket felismerjük másokban
és bökezüen osztjuk szét magunk mellett.
“Itt állok a csendnek árnyain”;remek költöi kép!
Elmerengsz a lét ezer kifürkészhetetlen titkain.Keresed az értelmét
a ´miért´nek,a miérteknek!
Célját a létezésnek!
Lassan a tisztánlátás tükrében megjelennek azok a minden
élöbe írt szabályok,értékek,melyek az életet élhtövé teszik.
A
Az önzetlenség,a szeretet!
Gratulálok csodaszép írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!