Szerettem volna,
hogy fogd meg a kezem,
szemedet lehunyva
suttogd el a nevem.
Szerettem volna,
hogy átölelj – ezerszer,
s elárvult lelkedet
előlem ne rejtsd el.
Szerettem volna,
hogy halld meg hangomat,
megérintve szíved
űzzem el gondodat.
Te vagy nekem minden.
Minden, mire vágyom.
Mondd hát,
ha meglátlak
mért nincs
szó a számon?
5 hozzászólás
Szép szerelmesek a verseid, ez is nagyon kedves, lágy. Jó volt olvasni.
Üdv.
Aranyos kis vers,- a szerelmes azért legyen kicsit rámenősebb, ne legyen az a " mi lenne ha vaolna". Legyen!!!Egyébként gratulálok.
szeretettel üdv:hova
Kedves Taliana!
Biztosan érzelemdús ember vagy verseid szerint, ami nagy kincs e mai rohanó és érzelemtől siváruló világban. Őrizd meg ezen érzéseket magadban, és másokban is hintsd el! GaZo
Köszönöm.Jól esett amit írtál.Üdv!Taliana
Szép bemutatkozó verset írtál. Másik versedet is olvasva, engedd meg, hogy valamit megjegyezzek. Gépírásnál szabály, hogy a szavak között, az írásjelek (pl. vessző) után is mindig szóközt ütünk. Ugyanis – különösen prózában nagyon zavaró, ha szóköz nélkül írja valaki, mivel sűríti az írást.
Persze, a versed értékét nem rontja le! Csupán jóindulató tanács.
Szeretettel: Kata