Szétszakadva

Fáj, hogy beléd gázoltam,
fáj, hogy bántottalak.
A világot jelented nekem,
de a földre rántottalak…
repülni akartam veled, de nem láttam,
hogy nem szállsz,
fájdalmad elrejtetted,
s most hegyként zúdult rám.
Nem látod a máz alatt, mennyire szenvedek?
Nem látod! Miért lássák más emberek,
hogy a lelkem megrepedt?
Miért lássák, hogy vérben úszva tépem ki szívem,
hogy ne szakadjon szét attól, mennyire fáj most hogy szeretlek?
Gyűlölöm magam…
csak bánni tudom, hogy élek…
újabb esélyt hiába remélek?
Azt mondtad, nem foglak elveszíteni…
Azt mondom: gonosz a haldoklót reménnyel éltetni…