Egy hatalmas üveg
mögül nézem
a világot.
Kívül állok.
Belül állok.
Az nem az én világom.
Nem a sajátom.
Nem lélegzem benne.
Más világhoz tartozom.
Én.
Kicsi világ, kis szoba
üres falakkal.
Üres, fehér, tiszta falakkal.
Meleg van itt bent,
csönd, és itt vagyok
én is, a minden,
a Világ.
Az én világom.
Azt akarják menjek el.
Hogy fázzak odakint,
hol semmi hely
az Egynek a Sok közt.
És lökdösnek a Kényszer
nevű kezek.
Már a szobámba
is bejutottak,
s belefúrták ujjukat
a koponyámba.
De mégsem moccanok.
A Kényszerek azt monták
vagyok, de kint.
S kint kell élnem
ahhoz, hogy legyek,
mert lennem kell,
de én csak létezem.
Ezt mondják ők,
a Kényszerek.
Én azt mondom
csak én, csak én létezem!
A szobámban vagyok,
s ti nem vagytok itt karok!
Hagyjatok!
Kint meghalok.
Idebentről mindent
figyelek.
Nem beszélek,
nem moccanok,
nem eszem,
csak figyelek.
MINDENT FIGYELEK
Egy ablakon keresztül,
az üvegen keresztül,
koponyámat karok fúrják keresztül,
majd felugrok, s elindulok a suliba…
Szférák
By janka
4 hozzászólás
Ez is egy áttételes vers, nem mindenkiről szól, egyvalakiről szól: Rólad, vagy arról a kitalált valakiről, akinek alakja mögé bújva írtad ezt a verset. Egy biztos, nem egy "átlag"-vers!
Észrevétel:
Az utolsó sorban a "suliba" szó eléggé "kisiskolás", kicsit lerontja a komoly, gondolkodó, önmarcangoló, a világban a helyét kereső nagylány képét…én valami mást tennék oda: "elindulok a buszmegállóhoz, egyetemre, kávézni, sörözni, stb"
De kell az utolsó sor, mert attól kontrasztos!
Ja: egy-két versemet Te is megkritizálhatnád! Tudom, nem nagy durranás egyik sem…kíváncsi lennék látsz-e bennük valamit?
Szia: én
Szia Bödön! Köszönöm , hogy ismét olvastál!
Ez egy régebbi versem, és a suliba szóhoz 10 körömmel ragaszkodom 🙂
Számomra ez a szó fejezi ki igazán amit le akartam írni. A szférák : a legbenső természetfeletti, amelyben élve az ember kívül áll, amely tiszta és hiány nélküli, a nemes magány, a határtalan végtelen lét. És a társadalmi szféra, melyben az ember 1000-red része önmagának, hol nem vagy több csak egy gimnazista, 100 feladattal a nyakadban amit teljesíteni kell, naívan veszélyben a sosem teljes véges élet. És ami összeköt a mókuskerék, a kényszer mely a versben leírtakhoz hasonlóan ragad ki az összes fenséges természetfeletti állapotból, amikor az elme szárnyal. A suliba szó nagyon kisiskolás, de pont ez a kisiskolásság fejezi ki a két való közti mérhetetlen különbséget… :
A verseidet már olvasgattam és véleményezni is fogom 🙂
És végül is a szó szoros értelmében suliba jártam akkor. 17 voltam…
Ha így érzed, hagyd benne, -ne hallgass másokra. De nekem a "suliba" szó még sem tetszik…na mindegy, a vers ettől még igen. Köszi a magyrázatot, amit írtál az nekem is átjött
Szia: én