Szigligeti napló

Már korábban otthon csomagolok,
ismét Irodalmi Táborba indulok.
Tavaly Szántódon töltöttük időnket,
most meg Szigligetre készülődök’.

A nyár már melegebb nem is lehetne,
mégis borús napra ébredtünk, útra kelve:
zengett az ég, villámok cikáztak,
minden járó-kelő jól átázott.

Kelenföldre is esőben indultunk,
zuhogó esőben szálltunk vonatra,
– a tapolcai gyorsra.
Ahol leültünk, a fülkénk beázott,
vizes kárpitoktól a hideg is kirázott.

Szürke felhők közt a Balatonnál
elmerengve néztem szüleim házát,
ahol élték nyugdíjas éveiket,
s szeretettel vártak bennünket.

Haladt a gyorsvonat, út közben
felettünk derengni kezdett a lég,
Füreden napsugárban tündöklött az ég.
A magasban fecskék raja cikázva
– készülődött hosszú vándorútjára.

A vonat ablakán kitekintettem,
csodás őszi tájban gyönyörködtem.
Megérkezve Szigligetre, az ódon
Irodalmi Alkotóházban lettünk elhelyezve.

Nekem a kastély ódon falai
korabeli időkről mesélnek – azokról –
kik valamikor itt alkottak-pihentek,
és maguknak szereztek hírnevet.

A folyosókon meghatódva lépkedtem –
zajjal emléküket nehogy megzavarjam.
Híres költők-írók nyomdokán haladva
kortárs irodalom rögös útját járva
– jöttünk Szigligetre,

hogy érzelmeinket-gondolatainkat
egymással kicserélve, agyunkat
csiszoljuk, alkossunk olyan értéket
az utánunk jövő nemzedékeknek, – hogy

a mai időket méltóképpen mi örökítsük meg.
Akkor majdan a gyermekek-unokák
alkotásainkban elmerülve ismerjék meg
e kor történetét; nehéz időket és örömeinket.

Hajnalonként a nyitott ablakon
Kakukkszót hallok, mellette a park
fenyőfái- és a készülő étel finom
ínycsiklandó illata a szobámba árad.

Egyébként napjaink teltek
pihenéssel, balatoni fürdéssel,
esténként pedig egymás
gondolatainak kicserélésével.

Szigligetet nemhiába nevezték
a Balaton gyöngyszemének;
a falu erdők, hegyek közt megbújva
a vár alatt épült, körben, hegyek aljában.

Az Alkotóház falán a táj szépségét
az utókornak festmények-fotók őrzik,
amelyeken az akkori idők értékeiről
költő- és író-óriásaink emlékeztek meg.

A szép napokat hátrahagyva, telve lelkem
élménnyel, – e tájtól fájón búcsúzom.
Bizton érzem: jövőre – ha Isten engedi –
visszatérek ide, Balaton gyöngyszemére,
a gyönyörű Szigligetre!