Szomorkás a szomorúság,
áporodott halottasház,
nedve folyik lakat alatt,
szomjúsága hűs pillanat.
Tékozlás és koszlott fátyol
búval üldöz, öröm táncol,
áttetsző Lét ül küszöbön,
égett üszök sündörgőkön.
Ráncot vet a homlokredő,
szemüveg orron billenő,
pajesz szakad, fürge kalap
lekushad, de állva marad.
4 hozzászólás
Kedves Edit! Tetszik a versed, van benne valami boszorkányszombatos, természetfeletti nyüzsgés, kavalkád. Közben fölsejlik az emberben, hogy mennyire hasonlít a valóságra.
Üdvözöl: Kati
Köszönöm Kati, hogy olvastál. ❤🌺
Kedves Edit, vegyesek az erzeseim. "Szomorkas a szomorusag"…ez egy olyan inditas, amivel egy hatalmas kerdöjel lett a fejemben, hogy miert pont egy olyan jelzöt kellett raknod a szomorusag ele, amit hozzateve semmilyen hozzaadatott erteke nincs. Tovabblendültem, es jött a kedvenc reszem:
"áttetsző Lét ül küszöbön," -ez a sor zsenialis, emlekeeztet arra, hogy milyen törekeny a Let, hol ilyen, hol olyan, van akinek meg van mit leelnie, van akinek, mar nincs, attetszö.
Utolso versszak egy rabbi leirasara emlekeztet, talan a pajesz miatt, es mert a nyugalomnapja a szombat, de lehet teljesen teves az elgondolasom.
Összessegen nem tudom hova tenni a versed, mert nem ertem. Ez egy jelenet, egy kep, de azt senki nem latja rajtad kivül, hogy miröl is szol ez a kep igazabol. Nem biztos, hogy az elvont megfogalmazasok mindig celravezetöek, nehez hozzajuk Olvasokent kötödni.
Viszont szivesen elolvasnam, Te mikent/minek szantad ezt az irast.
H.
Kedves Hayal!
Köszönöm, hogy foglalkoztál a verssel
Tehát, megpróbálom megfejteni.
Szomorkás a szomorúság…fokozásnak szántam, de úgy látszik nem sikerült, sebaj
…..
szomjúsága hűs pillanat…nem tudom megmagyarázni, de nekem tetszik
2. versszak arról szól, hogy hol öröm van, hol bánat, de minden elmúlik egyszer, valakinek kevesebb, másnak több van hátra.
Aki nem meri magát vállalni arra csak a hamu hullik meg az égett üszök.
Igen, rabbisra sikerült, pedig, nem volt tudatos.
Az öregedése utal, szemüveg, homlokredő, pajesza bármelyik férfinak lehet, lekushad, ha megtöri az élet, de a büszkeség mégis állva tartja amíg él, amíg van ereje.
Hát ennyit vettem ki belőle.
Sajnálom, ha kicsit zavaros volt. Még sokat kell tanulnom. Jó, hogy itt voltál!szeretettel: Edit