Fürtökben nehezedő mélabús gondolat
Palástként simuló kunkorodó szavak
Fehér sápadt arcok , fekete kalapok
Búcsúimájú, megáradt szótagok… 'voltak
Ma már…az éjszaka korma lecsöppent
Ajkunk, bár ügyetlen, de a szavak szépek
Fény, és aranyburok színpompás rajza
Könnyű láthatatlan buboréka…'miénk
Holnap…megyünk együtt, lábunk nyoma perzsel
Mélység tüze, magasztos lángja, egy szikra kereszt
Hordjuk nyakunkban, az elveszett álmot
S megtalált tiszta sikolyból felébredt néma boldogságot.
12 hozzászólás
Kedves Marietta!
Nagyon szépet írtál.Szép, mély gondolatok."Szikra kereszt."Nem tudom ugyanarra gondolok-e mit Te megírtál? Én a felröppenő keresztalakú szikrát láttam magam előtt ahogy a magasztos lángból kipattant.Szép.Gratulálok.
Szeretettel:Valéria
Szia Valéria!
Igen!Jól látod…és megláttad!Köszönöm szépen kedves soraidat.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Nem tudom miért de a számomra ez valahogy igen misztikus vers, Szép szavak, gyönyörüen egybefűzött gondolatok, de úgyanakkor valami kimondhatattlan erő, ami visz bennünket, ha akarunk, ha nem. "megyünk együtt, lábunk nyoma perzsel" direkt, úgy érzem minha valamitöl menekülnék, de nem tudom, kitöl és miért. És amit egész idő alatt akarok mondani, azt a második versszak másodi sorában, oly találóan leírod: "Ajkunk, bár ügyetlen, de a szavak szépek" Tetszett a vers
Üdv Toni
Kedves Toni!
Nagyon érdekes számomra versed értelmezése.Valamiért így jöhetett le nálad, azt nem tudom miért?Menekülésről szó nincs, semmi, és senki elől:-)A lényeg tetszett a versem.Köszönöm!
Szeretettel:Marietta
Mint egy főnix-jelkép, olyan a versed. Debreceniként rögtön erre tudok asszociálni, hiszen városunk jelképe is ez.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Marietta!
Hidd el az őszinteségem, nem volt mindig előnyömre az életembe, de magadta mindig azt a megnyugtató érzést, hogy nyugodt lelkiismerettel tudok, még mindig a tükörbe néni. Én megirtam, már többször is a hozzászólásomban, az én véleményem egy versre, mindig érzemi alapon történik, én verset írni nem tanultam, ésnem tudom írodalmilag mi a jó és mi nem.
Én csak az érzéseim után itélek, De most azok sem adtak egy olyan meghatározást, amivel el tudnék valamit kezdeni. Vagy inkább, jobb lett volna, hogy ha mint a szerkesztőség is találóan megjegyezte, értékelő pontokat a baráti alapon osztani, nem a vers értékére alapozva. Én a versre öt pontot adtam, mert úgy érzem, hogy nagyon tetszik, csak avval amit éreztem mikor a verset olvastam, avval nem vagyok tisztában. Én sohasem adtam eddig senkinek sem pontot csak "barátságbol" hanem csak a valódi meggyőződéböl,Lehet hogy a harmadik versszak első sora végett. Csak a menekülőket perzseli a lábuk nyoma.
üdv Toni
Kedves Albert!
Éljenek a Debreceniek!:-)Köszönöm, hogy olvastál:-)
Üdv:Marietta
Drága Toni!
Csak mindig őszintén, igen ez fontos.Amit versem olvasásakor éreztél és gondoltál, amit leírtál nekem, az úgy helyénvaló ahogyan van.Mosolyogtam, és írtam is érdekes számomra a reakciód.Nem gondolkodhatunk azonosan mindig bizonyos dolgokról.Ami az értékelést illeti, bízom abban aki az értékelő gombot itt nálam megnyomja, nem szimpátia alapon teszi.Nem a pontokért írunk azt hiszem, a tartalma is Ízlés dolga lehet.Van akinek be jön ez a stílus, van akinek nem.Én sem tanultam a versírást.Hobbi, az értékelés, akár szóban, akár pontok alapján jelzés értékű.Mindenesetre itt nálam minden úgy jó ahogyan van.:-)
Szeretettel:Marietta
Szia!
Elgondolkodtató verset írtál, nagyon tetszik.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Köszönöm.
Szeretettel:Marietta
Az első versszaknál azt éreztem, temetsz valakit, vagy talán valamit, egy rossz érzést talán, ami után megpróbálsz újjáéledni, mint egy főnix-madár. Lehet, hogy túl közel lakom Debrecenhez ?? 🙂
Mindenesetre érdekes vers, még ha nem is értem teljesen.
Szia!
A változások az ember életében kelthetnek olyan érzetet amely emlékeztethet temetésre.A következő időszak az ami jelent egy újabb korszakot valóban.Mivel Debrecenhez laksz közel, akkor mint egy főnix-madár:-) akár.
Köszönöm, hogy olvastál Hanga
Szeretettel:Marietta