Hideg hajnal tör szilánkokra,
ahogy elválik test és árnyék,
szétszakadunk kis világokra,
most inkább sejtjeiddé válnék.
Halhatatlan esték fényében
heged eggyé újra, ami szent,
csókod naplementés ízében
létezésed létezést teremt.
Szilánkokra törve
By Andika
10 hozzászólás
Háát Andika; az a reggeli elválás…
Versed csodás!:))
Nagyon jól megörökítetted azt az érzést.
Rozália
Andika nagyon szemléletes, és csodaszép a versed!
Szeretettel gratulálok!
Gyömbér
Ez gyönyörű lett, kedves Andika!:)
Kedves Andika, ez tényleg szép, benne van az elvállás fájdalma és az esti találkozás vágya. Tetszett a versed.
Üdv: JÓzsef
Bizony ez nagyon szép.Két ellentétes szakaszban,két ellenzétes érzés párhuzama.
Grat.
Nos, mégis azt kell írnom,hogy ez egy nagyon termékeny elválás volt kedves Andika.
A vers kiváló,nagyon tehetséges vagy.
Köszönöm a sok dícsérő szót, nagyon kedvesek vagytok és jó, hogy itt jártatok ismét! 🙂
Nagyszerű érzés valóban…versed pedig csodálatos.
Neked is köszönöm András! 🙂