élére hajlított mindennapok
szigorú rendben telnek el
nem kérdezek semmit
tudom senki sem felel
merev vonalakra tinta ragad
azt képzelem betűk
mintha egyszer egy gondolat lett volna
de mostanra minden eltűnt
csak egy mondatot keresek
csak egy mondatot adj nekem
csak egy gondolat van velem
csak egy játék az életem
szilárd alapokra épül a kétség
bizonyságot csak a bizonytalan ad
elszakad minden kötés
kard vágja át a fonalat
alakítom a sorokat
keresem a végtelen darabjai
összerakni próbálom a képet
megtalálni a Mait
csak egy szót adj
csak egy betűt
csak egy édeset
csak egy keserűt
megremegnek világom falai
hullanak rám a darabok
szabadulni kényszerítenek
pedig sosem éreztem, hogy rab vagyok
rám omlik és eltemet
minden régi érzelem
megcsúfol és kinevet
minden megcsalt szerelem
csak egy emléket hagyj nekem
csak egy őszinte pillanatot
csak egy darabka életet
csak egy mosolyt… ahová bújhatok
2 hozzászólás
Nagyon tetszett! Szépen megragadod a pillanatot, és a múltat érzékletesen visszaadod, a jelen fájdalmaival telítve. Nagyszerű! Gratu!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Theia!
Jól esnek a szavaid. Lehet, hogy megérezted a lényeget…
Most nem is tudom, hogyan köszönjem meg a kedves szavakat.
Theiának görögül illenék, szóval: efharisztó, de valami azt súgja, hogy a spanyol talán jobban tetszene, így akkor : muchas gracias! 🙂
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu