Ismeretlen
fájdalom ölel át,
kicsavart gerincemre
szögezted
hulló
csillagaid
sugarát.
Félkómában
fekszem a fűben,
köröttem
pitypangtenger virít,
sárga tűszirmai
bevérzik lelkemet,
míg égre rajzolom
sziluettedet.
Ki nem mondott
szavaid öncsonkítanak,
szürkére festetted
piruló arcomat,
könnyelmű csomót
kötöttél
két megoldás és
egy ölelés között,
amikor téged
magány üldözött.
Már csak a dermedt
tudat kínoz minket,
tegnap, vagy most kerestél,
holnapra minden mindegy.
Görbítetted az egyenest
– legyen a sors hozzád kegyes –
látod, ma már fénysugaras
tavaszodba őszülök,
kesernyés, sós ízzel a számban
csendesen halni készülök.
Sziluett
By Vox_humana
14 hozzászólás
Szia Vox!
Súlyos a tartalom, többször elolvastam, mert minden sornak jelentése van. Az összes jelentés egy pontban összegződik, ez maga a cím.
Azon gondolkodtam, hogy nagyon nehéz az árnyékokon átlépni, de nem lehetetlen. Ha ez megtörténik, akkor szebbé válik a világ, mert előbb-utóbb merőlegesen süt a nap. Az embernek eszébe se jut felnézni, mert félti a szeme világát, pedig ez a vakság vezet el igazán az éleslátáshoz, ami nem a szem érdeme…
Ilyen dolgok fordultak meg a fejemben, miközben átgondoltam soraidat.
A zárás ütős. Átfordítom, hogy pozitív legyen:
"csendesen ÉLNI készülök".
Megrázó vers, talán amiatt még jobban, hogy magam is átéltem hasonlót, viszont amit kifejtettem, az tapasztalat. Átadom neked. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mindig "meghal" az ember egy kicsit attól, ami fáj.
… és igen 🙂 csendesen, élni készülök.
A pozitív kisugárzásod olyan, mintha mindig sütne a nap.
Köszönöm az értő és érző olvasásod.
Vox
Szia Vox! Nagyszerű vers! Elolvastam a többit is. Tetszenek. Majd még jövök. Üdv. én
Szia Bödön!
Köszönöm, hogy átfutottad ezt a pár kis szösszenetem. 🙂
Üdvözlettel: Vox
Szia Bödön!
Örömet szereztél nekem 🙂 Köszönöm.
Szeretettel várlak gyenge kis szösszeneteimnél 🙂
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox humana!
A versed igazából az "ember hangja", hisz minden sorát szinte magáénak érezheti mindenki. Mintha te mondtad volna ki mindazt, amit sokan mások nem tudunk. Én részemről megköszönöm: Kati
Szia Kati!
Úgy gondolom, mindenki átélt már hasonló érzéseket, aki kinőtte az elsőáldozós ruháját.
Igazán érezni, átélni csak azt tudjuk, amiben már mi is részesültünk.
Köszönöm neked, hogy ebben a versben megérezted az "ember hangja"-át. Valóban nem több, és nem kevesebb, mint… fájdalommal átszőtt emberi hang.
Köszönöm, hogy jártál itt. Öröm volt számomra.
Üdvözlettel: Vox
Szia!
Nagyon súlyos szavak, nagyon megrázó ez a vers. A vallomásod keserű, egy reménytelen, elhagyott szerelmes szavai- nagyon tetszett- üdv hundido
Szia hundido!
Empátiád megérintett. Megrázó pillanat volt valóban. Keserű és reménytelen. Nagyon jól érezted… de minden elmúlik egyszer.
Köszönöm.
Üdvözlettel: Vox
Vox! Többszöri átolvasásra szólítottak a sorok, átérzésből, csodálatból, együtt érzésből és még sorolhatnám. Nagyon szép a versed csak így egyszeren méltatva. Üdvözletem Éva
Kedves Éva!
Együttérzésed nagyon jól esett. Öröm volt számomra, hogy olvastál.
Üdvözlettel: Vox
Megértelek, nem nehéz, csak neked volt átélni.
Vannak csodálatos soraid.Megküzdöttél, megszenvedtél értük.
Én inkább menekülök innét.
túlparti
Szervusz túlparti!
Helyesen teszed. Elég a magad fájdalma, feleslegesen gyötörnéd magad más szenvedésein.
Nem tudom mely sorokat érezted csodálatosnak, de örülök, hogy találtál benne valamit ami nem azonnal késztetett menekülésre.
Üdvözlettel: Vox
Kedves Vox!
Hány és hány egykor ragyogó arc szürkül el a társkapcsolata alatt, bizony “szépen” tönkre tudjuk tenni egymást.
“szürkére festetted
piruló arcomat,”
Szeretettel: Rita