Felnyergelt a Janus arcú Szilveszter,
lova neve a Fekete éjszaka,
búcsúzóul van hozzánk pár szép szava,
nem tér vissza az évkörben, csak egyszer.
Egyik arca az óévet kémleli,
könnyei közt csillan múló esztendő,
másik arca reményteli, merengő,
születendő új esztendőnk élteti.
Mi vigadjunk, hisz' időre visszajő,
búcsúztassuk számadással az évet,
gyűjtsük össze emlék gyanánt, mi szép lett!
Lépte nyomán már kopogtat a jövő,
ünnepeljünk önfeledten, avégett,
hogy a vég az új kezdetbe átlépett!
2 hozzászólás
Kedves Albert!
Szépen hangzik a Szilveszter búcsúja, amelyet a különösen szép olaszos, ölelkező
rim-képlet formában alkottad. Élvezettel olvastam remek szonettedet.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Általában minden esztendőben írok egy évbúcsóztató verset, s újévköszöntőt is. Úgy látom ez a vers elég friss, hiszen a múlt év végén íródott. Végül is egy 14 soros szonettbe próbáltam besűríteni a mondandómat. Talán egy kiscsit komolyabbra is sikerült ezáltal, mint sok elődje.
Örülök, hogy tetszett!
Üdvözlettel: alberth