Szilveszteri önkívület

Szilveszteri önkívület,
nem vagyok én őskövület.
Megfújom a papírdudát
köszöntöm az idők urát!

Ünnepeljen Földünk népe,
a vén óév elhúz végre.
Csontsovány lett, mint egy fakír,
takarodjék a vén szatír !

Az új évünk nagyon baba,
köszöntse hát hejehuja!
Kergessük el a óévet,
el ne vigye szerencsénket!

Az egy ronda, csúf vénember,
búcsúztassuk víg énekkel!
A mi orrunk pipacspiros,
kiszagolta hol a gyros.

Kapjunk be vagy öt adagot,
attól reggelig táncolok!
Üveg pezsgő, kiló virsli,
nem fogunk így kiterülni!

Szesszel töltöm szédült fejem,
megtáncoltatom a nejem!
Van rajtam egy papírcsákó
veres képemhez jól álló.

Kissé csálé, félre dőlve,
hadd kapjalak máris ölbe!
Édes-kedves feleségem,
nem tehetem meg én…, mégsem!

Mert kettő van már belőled
immár hogy döntsek felőled?
Melléd nyúlok…, fordulóra -,
nézd dupla a falióra!

Két éjfél jön és két új év,
dupla dudát hogyan fújnék?
Megdörzsölöm kancsal szemem,
hogy mindkettő helyén legyen!

Kiegyenesítem nyakam,
megemelem a poharam…
Jó hangosan így kiáltok:
Boldog új évet kívánok!