Régen jártam presszóban,
ittam szimplát, duplát,
közben még egy bambit is,
a régiek tudják…
Egy fecskére gyújtottam,
volt ezüst Kossuthom,
de azt merő véletlen,
ott hagytam a pulton…
Divatba jött a fecske,
fürdőnadrág-divat,
lemezjátszón hallgatom
sok kedvenc dalomat.
Orsós magnót veszek én,
autóm Warsava,
üveges tejet iszom,
ez a kor jelszava.
Kőbányai világos,
ez a kedvenc söröm,
cowboy-nadrág a divat,
mellőzöm öltönyöm.
Kékes tévét veszek én,
de hétfőn nem nézem,
mozijegyre költhetem
akkor én a pénzem.
Budapestre utazom,
megnyílik a Skála,
gőzös húzza vonatom,
ez az álmok álma.
2 hozzászólás
Hangulatos nosztalgia. Sajnos mindezek még nekem is ismerősek, de jó volt visszaidézni őket. Örömmel olvastam Gratulálok szeretettel. Ilike
Köszönöm gratulációdat, kedves Ilike! Végül is jó nosztalgiázni, s közben az ember rájön, hogy ő nem is öregszik, csak az idő telik el. 🙂