Furcsa világ, furcsa színek,
tűzszín ernyő földön tipeg,
árnyékot vet padra partra,
hó szívét is betakarja.
Tán elhagyták, tán menekült,
eső verte, szél hegedült,
látod mégis csodával bír,
egy lábon áll, de arcán pír.
Furcsa világ, furcsa színek,
tűzszín ernyő földön tipeg,
árnyékot vet padra partra,
hó szívét is betakarja.
Tán elhagyták, tán menekült,
eső verte, szél hegedült,
látod mégis csodával bír,
egy lábon áll, de arcán pír.
3 hozzászólás
Gyönyörű versed szeretettel olvastam: Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa! ❤
Köszönöm Zsuzsa! ❤