Játszd el, hogy élsz,
Játszd el, ha tudod,
Játszd, hogy nem félsz,
Hogy ezt tényleg akarod.
Játszd, hogy nem vagy magányos,
Hogy reggelente anyád költöget,
Naponta békében csak ruhát mos,
Barátod meg nyelvet öltöget.
Játszd el, hogy nem vagy szerelmes,
Játszd el, hogy nem fáj,
Hogy az élet hozzád oly kegyes,
Hogy nem vezet szabály.
Játszd el, hogy élsz,
Játszd el az életet.
Nem érdekelsz senkit.
Örülj, hogy ezt is élheted!
3 hozzászólás
Hm, lehet tévedek,d e mintha elkeseredást lehetne a versből érezni. Mintha ezeket a dolgokat kéne eljátszani,de nem képes rá úgy sem az illető, ha bele szakad akkor sem. Nekem tetszett a vers hangulata.
Üdv
CD
Színház az egész világ, mint tudjuk. Klassz vers.
Jó kis vers, keveredik benne a modern kor örök kérdése, mi igaz és mi a hamis(valahogy mostanában egyre jobban gyötrődik mindenki ezen), ugyanakkor vannak képek (pl Anyád…ruhát mos) ami a régi világra emlékeztet. Ettől egyedi hangulata lett, ami nagyon tetszik. A címe is találó, vonzza az olvasót ,de nem tudhatja előre hogy mi fog várni rá…mert erre számítani nem lehet:-) Jó, ahogy van:-) ÜDv.