2025. április 16., szerda
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    haiku

    Szinesztézia

    Horák Andrea KankalinBy 41 hozzászólás2784 megtekintés

    szürke árnyakon
    alkonyat remegése
    betakar a hold

    *

    fekete lepel
    Éjem szavával ébreszt
    magamba bújok

    *

    színtelen idő
    csorduló fényeivel
    el sosem enged

    *

    zöldülő határ
    a szemedben tükörként
    életet érlel

    *

    derűs kékeken
    ragyogó nappal árad
    bűnös szólamom

    *

    arany levelek
    ezüst húrok hangjain
    magányt dalolnak

    *

    lila levegő
    szivárványban füröszti
    édes kardalom

    *

    rózsaszín álmok
    kacér eget zengenek
    táncol a Remény

    Share.

    41 hozzászólás

    3. majusfa on

      Kedves Kankalin!
      Megörültem, amikor az utolsó " ilyenedet" is elolvasva láttam, hogy megmaradtál a keretek között. Úgy tudom, hogy a haiku kizárólag a természet titkos szépségeinek a kötött formájú leírása, vagyis nem telepszik rá az ember a fene-nagy-felsőbbrendű történeteivel arra a három sorocskára
      A beleszőtt érzések, színek, a természet részei maradtak, így a betűvető részévé válik a nagy egésznek. Tetszenek nagyon.
      Üdvözlettel: Károly

    4. Blitzer Csaba on

      Gyönyörű ez a paletta! Ahogyan felépítetted a szürkülettől egészen "ugyanodáig", 24 órában (mármint nem addig tartott, míg elolvastam :D), mégis, mennyire más az az este, ami az elmúlását jelenti a napnak, és az, ami még a csúcspontját. Zseniális!

    5. Névtelen on

      Drága Lin!

      Nem erősségem a vers elemzés, főként ebben a műfajban:) De ez most elragadott. Én csodálattal ámulok mindenkit, aki haikut ír. Icipici néhány sorba képes a világot oda varázsolni. Ez Neked most nagyon sikerült.

      Színtelen idő
      csorduló fényeivel
      el sosem enged. – döbbenetes, ahogy néhány szóban megfogalmaztad az idő nagyságát, s azt, ahogy uralkodik felettünk mind jó, mind rossz értelemben.

      S a kedvencem:

      Rózsaszín álmok
      kacér eget zengenek:
      táncol a remény. – No igen, néha olvad, máskor táncol, de nagyon is létezik a Remény:)

      Ez varázslatos, és szívből örülök neki. Ez a napom már csak szép lehet:) Köszönöm

      Szeretettel Rita

    10. Selanne on

      Szia!

      A színeid alapján felöltöztettelek, hiszen ez mind mind Te vagy! Az utolsó a kedvenckém.Remélem Neked is.Írjál még, haikut. Emlékszem,egy beszélgetés alkalmával,mondtad, "á én haikut? Azt nem tudnék" Háát? Már nem vagy benne olyan biztos! Hm??

      Szeretettel:Marietta

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Marietta! 🙂
        Nagyon sok haikut elolvastam, tűnődtem rajtuk. Az az igazság, hogy a zene és a szonett is segítségemre sietett. Gondoltam, hogy az utolsó lesz a kedvenced, pedig ott csaltam kicsit, nehogy elinduljanak hozzám a felmentő seregek. 🙂
        Nekem a 4. és az 5. jobban bejön. 🙂
        Megszerettem ezt a formát is, majd jegyzetelgetek, mert rengeteg dolog van bennem, ami kitörésre késztet, mielőtt bennem robbanna. 🙂
        Örülök, hogy tetszett, köszi a bátorítást! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    12. prince on

      Szia!

      Így is képzeltelek el, ilyen színesnek.

      Valami eredendő ellenkezés van bennem a haikukat illetően (nem tehetek róla), de szinte kivétel nélkül elolvasom őket. Vannak itt az oldalon, akik nagy képviselői ennek a verselési formának. Istenemre mondom, hogy úgy örülök annak, amikor jól értelmezem valamelyiket. Jelzem is mindig.

      A Te haikuid is ilyenek. Értem őket, és nagy előnye, hogy ez egy csokor, mert mindegyiktől egy külön hangulatot kaptam. (azért maradj a Tőled megszokott, gyönyörű, klasszikus verselésnél, mert azokat nagyon szeretem).

      Szeretettel

      ((Zoli

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia prince! 🙂
        Tényleg színes vagyok most, kék-zöld a bokám, van rajta egy kis vérömleny. 🙂
        Én is sok haikut olvasok, de sokáig nem láttam rendesen beléjük. Ez az első próbálkozásom a csokorba fűzéssel. Szeretem ezt a formát is.
        A "klasszikus" verseket nem hagyom, egészen biztosan olvashatsz tőlem olyanokat! 🙂
        Köszönöm, hogy benéztél hozzám, én is jártam nálad, de még nem írtam az "ördögös" versedhez. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    15. leslie b shepherd on

      Azt hiszem kellően ráhangolódtál immár Te is a "haiku-érzésre"! Egyéniséged sokszínűsége szépen kirajzolódik alkotásodon keresztül. Én azt gondolom a haikunak nem csak és nem feltétlenül természeti jelenségeket kell tükröznie. Kifejezetten alkalmas az ember lelkének, bensőjének, gondolatainak a megjelenítésére. Akár természeti képeken át is, mint a Te soraidban…

      szeretettel
      leslie

    20. Krómer Ágnes on

      Szia Kankalin!

      Érdekes ahogy a színeket rendezted. Jó, hogy rózsaszínnel zártad. Így kellemesebb elolvasni,
      de van súlya a haikudnak. Nem egy leányálom költemény ez se, de hazudnék ha azt írnám nem tetszik. Sose olvastam még tőled haikut.Ez nekem meglepetés.

      Ági

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂
        Tudatosan rendeztem így a színeket, valamint a hozzájuk tartozó képeket és érzéseket. Tulajdonképpen gondolkodtam azon, hogy a lilával zárom, mivel a halvány orgonalila a kedvencem, de az utolsó pillanatban a rózsaszín mellett döntöttem. Ennek az volt az oka, hogy talán az álmokhoz és a bárányfelhőkhöz jobban illik. 🙂
        Örülök, hogy tudtam meglepetést okozni, örülök, hogy tetszett. Van egy valamivel "leányálmosabb" ilyesmim, a "Horizont". Próbaképpen írtam ezeket a haikukat, lehet, hogy a közeljövőben megpróbálkozom még ilyesmivel. Néha kifejezetten jólesik elkalandozni. 🙂
        Köszönöm, hogy itt jártál. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ági! 🙂

        Naná, hogy válaszolok! 🙂
        Elolvastam a haikukat és az összes hsz-t. Ez megint arra volt jó, hogy magamba nézzek. Tíz év alatt csak erősödtek azok az érzések, amelyek arra ösztönöztek, hogy megírjam ezt a csokrot.
        Nem csoda, hogy nem emlékszel. Ha nem vetted volna elő, én is elfelejtettem volna, hogy van néhány füzérem. 🙂
        Választottam egyet magamnak, ez áll hozzám legközelebb. Talán azért, mert az akkori friss eszmélésről bebizonyosodott, hogy időtálló, és szerintem ez már így marad, tehát örök. 🙂

        derűs kékeken
        ragyogó nappal árad
        bűnös szólamom

        Köszönöm, hogy keresgélsz nálam, mindig meglepsz valamivel (jó értelemben). 🙂

        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply