levetni a múltat mint kinőtt kabátot
elhagyni sok öntelt szívtelen barátot
hűtlen szeretőket lélektelen árnyat
akik visszahúznak a hátamra másznak
kilépni a múltból mint lyukas cipőből
százszor elátkozott hamis holt-időből
a pálya széléről áhított a játék
a színpad közepén szeretném hogy állnék
értem szóljon a dal nekem örvendjenek
simuljanak ki az ökölbe zárt kezek
saját darabomnak más a rendezője
hadd legyek legalább a főszereplője
2023. június
8 hozzászólás
“saját darabomnak más a rendezője
hadd legyek legalább a főszereplője”
Kedves Dona!
Az vagy. Ez a Te alkotásod, Te műved, Te vagy a főszereplője, de az lehetsz a családodban és abban a közösségben, amit nem az élet kínál, hanem, amit Te választasz.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm. Elméletileg talán valóban így van, de gyakorlatilag sokszor érzem úgy, hogy nem – mint a vers írásakor is. Persze lehet, csak rajtam múlik. Talán jobban kellene akarnom, vagy tudatosabbnak lennem. Vagy másképp csinálnom. Bár a családomban tényleg talán az vagyok.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Az élet ezeregy területén éreztem és érzem, hogy a kettesek népes családjába tartozom. Írtam is erről “Egyesek és kettesek” címen egy prózát, amire nem reagált senki. A kettesek is szeretnének olykor első helyre kerülni. Ezt azonban csak saját maguknak tudják biztosítani, mert az “egyesek” csoportjához úgymond születni kell. Ha valamely ügyet személyesen próbáltam elintézni, többnyire lesöpörtek/elhajtottak, ám ha írtam, akkor mivel nem tudták, hogy ki áll a sorok mögött, sikeresebb voltam. Itt nem irodalmi alkotásról, hanem hivatalos ügyről volt szó. Több munkatársam is élt ezen “képességemmel”, akiknek számtalan dolgot el tudtam intézni (természetesen nem a magam nevében). Miért sikerült nekem, ami nem sikerült másnak? Nos, ennek egyszerű oka van: utánanéztem a jogszabályi előírásoknak és arra hivatkozással, udvarias hangnemben, de mégiscsak határozottan álltam ki az “ügyfelem” mellett. Annak is utána néztem, hogy milyen jogorvoslati eljárások vannak, melyeket szitén belefoglaltam a levelembe, nem fenyegetésként, csupán azért, hogy érzékeltessem, tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Természetesen, amit megírtam, azt átadtam a “megbízomnak” aki – annak áttanulmányozása után – sajátkezüleg írt alá és tanácsomra azt tértivevényesen adta fel.
Ha saját magad hasznosnak érzed, akkor első helyen vagy, függetlenül attól, hogy ki mit gondol rólad és a helyzetedről.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
A te felosztásod szerint én is a kettesek táborába tartozom. Sajnos én nem tudok olyan jól kiállni magamért, ahogy te, ezen a téren még sokat kell fejlődnöm. Szerintem hasznos vagyok, ha nem is annyira, mint régebben, szóval akkor ketteske-énem első helyre lépett?
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Szeretnél megszabadulni a múltból,
kinött kabátból,a szívtelen,öntelt,lélektelen
személyektöl!
Ha ez olyan könnyen menne!
Nagyon nehéz lerázni öket,mert nem ismernek
határt,nem ismerik;hogy ´eddig,nem tovább!´
Ezt remekül megfogalmaztad :
?a pálya széléröl áhított a játék
a szinpad közepén szeretém hogy állnék?
Mégsem lenne elég,hogy ott állj csak és
habár a darabodnak más a rendezöje,legalább
a föszereplöje szeretnél lenni!
Megszeretnél szabadulni a múltól,
új célokat keresni és ezt remekül sikerült kifejezned!
Nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igazad van, nehéz a szabadulás. És hozzáteszem nemcsak miattuk, a ragaszkodásuk miatt, hanem mert nem véletlenül volt velük kapcsolatban az ember, valamikor jó volt, valami összeköt bennünket a negatívumok mellett is, így nehéz nekünk magunknak is lelkileg a szabadulás. Az új célok keresése is így van, de aki évtizedekig csak a pálya széléről figyelt, hogy mások játszanak, és hiába várt a becserélésre, az egyik pillanatról a másikra nehezen tud főszereplővé előlépni. A szándék megvan, az elhatározás megvan, agyilag tudja az ember, hogy ez az út – aztán a mindennapokban a cselekvés idején cserben hagyjuk saját magunkat.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona,
gyönyörű ez a sorsvers. Lenyűgöző költői képekkel érzékelteted mennyire szeretnéd hátrahagyni múltadat , a visszahuzó, fojtogató személyeket és eljátszani az általad elképzelt szerepet .
Szabad akaratot csak sorsunkon belül kaptunk és hidd el istennői teremtői erőd igy sem hagy cserben.
Szeretettel gratulálok pazar alkotásodhoz.
Napfény
Drága Napfény!
A szabad akarattal és a sorssal mindig is problémáim voltak/vannak. “Szabad akaratot csak sorsunkon belül kaptunk” – mélyen elgondolkodtató szavak. Mindig úgy tudsz írni a verseimről, gondolkodva, átérezve, továbbgondolva, hogy utána nekem is mindig tovább kell gondolnom. Most is. Hízelgő és megtisztelő számomra, amit az istennői teremtő erőről írtál, bár igazad lenne. Ill. legyen igazad! Köszönöm.
Szeretettel:
Dona