fénykeresés
kimentem
épp öltözött a reggel
forrongott benne a vágy
ki kapja a nap első csókját
küldte a szelet ébresszen mindenkit fel
de mire az körbejárt
a harmatcseppek ezüst falán már
ott ragyogott a napsugár
lassan a botladozó fények
átfestették az eget
ezer csillogó álomszilánk pingálta rá óhaját
mindent magszállt a rajongás
egy ragályos láz
keresni
kutatni
a létezés titkát
a természetben felejtett lábnyomát
megálltam rongyos jelenem küszöbén
de érzem
s fénybe mártott ismeret
egyszer
engem is elér
hozzád jöttem
fehér habok kúsznak
éles csúcsaikra
tajtékzik a tenger
egy örökös harc ez
saját maga ellen
háborúk dúlnak
a néma ködökben
néha felejti haragját
sima tükör a kép
a nap fékezi
nyugodj
legyen már elég
s ha egy könnyű szél
barázdákat szánt
egy sóhaj imát szül
békülni próbál
kitárt karjaiban most
megpihen a nappal
alszik mélyen az éj
csak kis csobbanások szórják a fényt
hozzád jöttem
ha utam egyszer véget ér
egy könnycsepp még elfér benned
s egyek lennénk
felismerés
ha leszáll az est
s szobámban a csend
halk suttogással mesélni kezd
a sötét homályban téged sejtelek
pislogó gyertya gyanánt élt bennem egy kép
most láng lobog
máglyatűz emészt
tudtam hogy muszáj
hogy lennie kell
egy lénynek mely értem
csak értem született
azóta boldogság járja
éjjel is nappal is
öntudatomnak előbbi
magányos utait
hozd ide panaszod
jöjj hozzám siess
egy helyre hol reggel
örömmel ébredsz fel
mert szeretnek
27 hozzászólás
Drága Sailor ! 🙂
fényekben, reményekben, felismerésekben tobzódó vershármasod lélegzetelállítóan szépséges alkotás.
Szelíd,komoly ragyogású, lassú lüktetésű sorok glóriafoglalatba.
Az első vers még a sejtelem dalát játssza a fény vonzásának engedelmeskedik…és ennek a vonzásnak a szépsége bűvös erővel bír.
Áldásérzetű, felemelő érzés a nap első csókjában részesülni….táncra perdíti a lelket túlcsorduló boldogsággal tölt fel és mikor ez a sűríthetetlen fénycsókesszencia végigömlik rajtad a mindenhatóság érzetét adja….ha csak pillanatokra is…minden széppé, aranyporossá válik …..az élet szimfóniája csendül fel és a Teljesség ígérete.
Gyönyörűen fogalmazod meg ezt az utolérhetetlen csodát..amit hacsak pillanatokra is megérintett.
“ezer csillogó álomszilánk pingálta rá óhaját
mindent megszállt a rajongás
egy ragályos láz
keresni
kutatni
a létezés titkát
a természetben felejtett lábnyomát”
A megismerés , megtapasztalás megváltoztatja az embert….összehasonlításokat szül és rongyos szürke darócruhánk helyett fénybe mártottra vágyunk…..mert már tudjuk milyen érzés mikor ránk simul és ölel. Lehetőségeket keresünk,hogy elérjük ezt az állapotot.
Érezted te is:”fénybe mártott ismeret/egyszer /engem is elér”
Meseszép végszava, megállapítása ez az első versnek és egyben felkonferálja a folytatást.
A ” Hozzád jöttem” a kedvenc versem a hármasból….amolyan hazatérés a nagy szent óceánba ahol soha semmi nem unalmas..örökös harcok, kalandok színtere.
“Fehér habok kúsznak éles csúcsaikra-“–hullámvarázslat.
A víz hol tajtékzik hol sima víztükörként feszül az ég alá és a napsugarak táncot lejthetnek rajta, fékezik hullámzását:’Legyen már elég”.
“s ha egy könnyű szél/barázdákat szánt/egy sóhaj imát szül/békülni próbál- szépséges , fennkölt megfogalmazás…áhítatos hangulatba ringató…a lét katedrálisába invitáló sorok amit a folytatás egy könnycseppbe old fel.
”
hozzád jöttem
ha utam egyszer véget ér
egy könnycsepp még elfér benned
s egyek lennénk”
….mint egy égre sóhajtott végrendelet.
Csak a csend méltó ezekhez a sorokhoz, érzékeltetni ezt a gyönyörű elmúlást, eggyéolvadást az Univerzummal én nem.
A legelrejtettebb és mégis a legmeghatóbb sorai az alkotásodnak.
A harmadik versben újra hevesen lüktet az élet….egy valóra vált álmot mutat be és ábrázolja milyen is a TELJESSÉG!
“a sötét homályban téged sejtelek”- az igazat akit ajándékul szánt neked a Sors.
Mindig érezted ,hogy él valahol és az utadba sodródik…az élet könnyített egy kicsit, egyenesen a szobádba landolt és felébresztette azokat a mélyen benned szunnyadó érzéseket amelyek most tűzijátékként robbantak fel.
“most láng lobog/ máglyatűz emészt”
Hallani vélem a boldogság szimfóniáját:
”
azóta boldogság járja
éjjel is nappal is
öntudatomnak előbbi
magányos utait”
A záróakkordok lenyűgözőek.
“jöjj hozzám siess
egy helyre hol reggel
örömmel ébredsz fel
mert szeretnek”
Tartson örökké és halld mindennap a varázsigét. 🙂
Mély elismeréssel gratulálok , csodálatosan alkottál….ígéretet és bizonyosságot, hogy megéri várni: a szerelem beköszönt.
Körülölelő szeretettel:
M.
Kedves Sailor!
Mivel a kedves “Napfény” már körberagyogta a versedet, részletesen elemezve a sorokat, én csak annyit írok, hogy gyönyörűek, lelket simogatóak. Boldog lehet az, aki a szereteted magáénak tudhatja.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen;hogy jöttél és olvastad!
Igatán örülök,hogy ilyennek látod öket :” hogy gyönyörűek, lelket simogatóak.”
KÖSZÖNÖM!
“Boldog lehet az, aki a szereteted magáénak tudhatja.”
Szép lenne!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Drága Napfény!
Köszönöm szépen csodaszép értö és értékes hozzászólásodat!
Elemzéseid nagyon szép fénybe ragyogták körül a mondottakat!
KÖSZÖNÖM!
“Áldásérzetű, felemelő érzés a nap első csókjában részesülni?”
Igen,a teljesség ígéretét érezzük,életörömet.Eltünnek a gondok,
minden könnyünek,elérhetönek tünik.Hálaérzetet érzünk!
Ritkák ezek a pillanatok,de annyi értékest hoznak magukkal,hogy
késöbbre is jut belölük!
“összehasonlításokat szül és rongyos szürke darócruhánk helyett fénybe mártottra vágyunk?..”
Óhajok születnek bennünk egy szebbre,igazira,értékesre és különösen
elöhozzák bennünk a végtelen iránti vágyakat!
Örülök,hogy a kedvenced a második a ´Hozzád jöttem´
Hihetetlen,soha meg nem únt lelkesedést tud kiváltani a tenger.
Bármikor,bármilyen órában közeledünk felé,mindig más képet mutat.
Egyszer haragos,máskor szelíd,néha félelmetes,de mindig titkokat
osztogat.Este a holdfény járja táncát rajta,nappal a hajók szelik át
kéklö felüetét,felettük sirályok köröznak és a ködben úszó láthatár
mindenkit befogad!
“egy könnycsepp még elfér benned
és egyek lennénk”
Örülök,hogy így látod:”A legelrejtettebb és mégis a legmeghatóbb sorai az alkotásodnak.”
A harmadiknál:
egy valóra vált álmot mutat be és ábrázolja milyen is a TELJESSÉG!”
Igen,az álmok ´felébredtek´´.
Minden amit megálmodott a remény és úgy tünt,hogy soha nem teljesül,azok,ahogy írod is:” a mélyen benned szunnyadó érzéseket amelyek most tűzijátékként robbantak fel.”és ilyen érzéseket szülnek:
“?jöjj hozzám siess
egy helyre hol reggel
örömmel ébredsz fel
mert szeretnek?
Ismételten köszönöm szépen csodaszép hozzászólásodat!
Legyen szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Vágyversed többszöri olvasást kívánt, hogy többször élje át a lélek azt a csodálatos érzésvilágot, amit megfestesz benne. Biztos van olyan személy, aki értünk, csakis értünk született, ám utaink nem biztos, hogy keresztezik egymást. Vagy, ha keresztezik is, már túl későn, amikor már nem akarod megváltani a világot. Bennem ilyen gondolatokat ébresztett a versed. Örülök, hogy megírtad, örülök, hogy beküldted és örülök, hogy olvashattam!
Melinda
Ui: Kicsit azért irigyellek. Nekem még nem bújnak elő ilyen fenségesen szép gondolatok a pennám alól. És talán soha nem is fognak. A költészet úgy szép, ha őszinte. Amit én teljesen őszintén gondolok azt sem leírni, sem megosztani nem merem, mert gyáva nyuszi vagyok és nem akarom, hogy fény derüljön arra, amit belül, a saját világomban érzek.
Kedves Melinda!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Írod:” Biztos van olyan személy, aki értünk, csakis értünk született, ám utaink nem biztos, hogy keresztezik egymást”
Nagyon jól látod,
különben nem lenne annyi sorsával elégedetlen személy!
” Vagy, ha keresztezik is, már túl későn, amikor már nem akarod megváltani a világot. ” és ez nagyon fájó tud lenni!
Jól esett,hogy elnyerte tetszésdet!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Melinda!
írod:”. Amit én teljesen őszintén gondolok azt sem leírni, sem megosztani nem merem, mert gyáva nyuszi vagyok és nem akarom, hogy fény derüljön arra, amit belül, a saját világomban érzek.”
Én egy kicsit másképpen látom!
Nagyon szépen kifejezted ugyanis érzéseidet például az:
´Indián szerelem´ben!
Legyen szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Különlegesen érzékeny, tobzódó érzésekkel átszőtt, markáns vágyakozást felrajzoló kitűnő verset írtál. Szívesen idéznék belőle, de hidd el, egyben igazán érdekes az egész! Mély elismeréssel, és baráti üdvözlettel: pusztai
Kedvea pusztai!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán örülök,hogy :
?Különlegesen érzékeny,
tobzódó érzésekkel átszőtt, markáns vágyakozást ?
láttál bennük!
Örültem jöttödnek!
Hiányzol!
Legyen szép napod!
Barátsággal:sailor
Kedves sailor!
Kitűnő verseidhez, gyönyörű gondolataidhoz
szeretettel gratulálok,
B.U.É.K!
Zsuzsa
“megálltam rongyos jelenem küszöbén
de érzem
s fénybe mártott ismeret
egyszer
engem is elér” Gyönyörű!
“hozzád jöttem
ha utam egyszer véget ér
egy könnycsepp még elfér benned
s egyek lennénk” Fájdalommal teli csodaszép végszó
“ha leszáll az est
s szobámban a csend
halk suttogással mesélni kezd
a sötét homályban téged sejtelek” Csodaszép
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Örülök,hogy szépnek találtad öket!
Idézeteidet is köszönöm!
A lényeget idézted belölük!
Neked is:B.U.É.K!
Örültem jöttödnek!
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Szeretettel gratulálok Neked gyönyörű műveidhez, melyek szívet érintőek e halk ragyogásban, mi bennem ragyog fel soraid megkapó olvasása közben.
Szebbnél – szebb költői mélységű fogások díszítik verseid érzület világát, melyek megérintik azon szíveket, kik érzést is keresnek díszül, nem “csupán” a szavak összeillesztett szépségeit. S ez a költészet magassága és mélysége, mert érzésből érzésbe kell tudnunk vitetni egymás szíveit, láttatva a láthatatlant ott, hol az örök láttattatás érintése hat át mindent egy költői művön, művészin éreztetve leheletét a szavak szépségül kapott éltető reményű érzései által.
Fogok még jönni!
Köszönöm szépen az élményt, az érzéseket mit kaptam e nesztelen múláson ringva el, míg olvashattalak ízlelgetve soraid kifejeződéseit, mit e bennem dobogó szív felfoghatott értelmül érintve, s vitetve bensőm világába azt.
Szeretettel gondolok Rád!
Zoli voltam Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Csodaszépen fejezted ki a költészet lényegét:
“mert érzésből érzésbe kell tudnunk vitetni egymás szíveit, láttatva a láthatatlant ott, hol az örök láttattatás érintése hat át mindent egy költői művön,”és és
Mindig nagyon jól esnek remek formába öntött szavaid,lényeget érintö
gondolataid!
KÖSZÖNÖM SZÉPEN!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Ui várlak
Kedves Sailor! Szebbnél szebb versek, igazán szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen,hogy olvsatad!
Örülök,hogy tetszettek!
Legyen szép napod!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor,
szeretek bejönni a verseidhez, belső értékekről mesélsz, olyanokról, amelyekre szüksége lenne ennek a világnak. Kellenek a jó emberek, mert elhatalmasodott a gonoszság, és másképp nem lehet kijönni ebből, mint példamutatással.
Ezt látom ebben a füzéredben is. Verseid egszerűséget, tisztaságot közvetítenek, csend és béke árad belőlük. Megnyugvás olvasni őket, egyben gondolkodtatnak is.
Köszönöm az élményt! Jólesett egy kis csend és tisztulás. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen figyelmedet!
Megtisztelsz!
Igazán örülök,hogy szeretsz bejönni verseimhez!
Nagyon jól látod:
“elhatalmasodott a gonoszság, és másképp nem lehet kijönni ebből, mint példamutatással.”
Igen,ez az egyetlen dolog,mert csak süket fülekre találunk mindenütt.
Talán a példamutatás hatékonyabb lesz-lenne!
Köszönöm szépen nagyon értékelt hozzászólásodat!
Steretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
A vers minden sora fénylő vágyakozás. A harmadik a beteljesülés. Nekem ez a rész tetszett legjobban.
Szeretettel : Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen,hogy olvastad!
Igazán örülök,hogy tetszett,különösen a
harmadik rész és hogy így látod:”
A vers minden sora fénylő vágyakozás.
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves sailor!
Ígértem, hogy még jövök! Hát igyekeztem megtenni, mit ígértem Neked jelenemnek porlepte mezsgyéin követve mindazt, amit igyekszem szavak ünneplőjébe ölteni, kik vágyva vágyunk szépségül lenni a költészet írt, és íratlan törvényein örömül lenni kiváltképpen egymásért. Mert mi akik írunk, örökkön adni szeretnénk, mit feltudunk húzni szíveink benső érzésű kútjaiból, lenni örömül a másiknak, oly módon adva értéket mely úgy kell, hogy érintsen, hogy szíveink, érzéseink mélységes világa oly módon legyen hatással, mely nemesít ott hol a szavak szépségül kapott világa életre kel, reményt adva addig míg megtehetjük!
Oly kiváltságot kaptunk a Mindenható Istentől, hogy írhatunk, hogy kaptunk némi tehetséget, mi a legtöbb emberben jelen van, csak sokan nem értékelik a bennük rejlő ezen kiaknázatlan értékeket. Sajnos így mennyi minden veszik el, de nem tudunk mit tenni nekünk kell írnunk helyettük is!
Te kedves sailor igyekszel mindent megtenni magas színvonalú írásaiddal, megörvendeztetve bennünket olvasóidat, amit mindenkor köszönünk Neked hálás szívvel!
Kívánunk Gabikával sok erőt és kitartást a mindennapokhoz Nektek ott kinn a messzeségébe!
Tartsatok ki e nem könnyű jelenben mely mindenkit így vagy úgy meggyötör a maga nehézségeivel!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján!
Szeretettel gondolunk Rád! Gabi és Zoli Kaposvárról)
Kedves Zoltán!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Többek között ezt írod:”amit igyekszem szavak ünneplőjébe ölteni”
Ez annyira jellemzö hozzászólásaidra! Köszönet a szép,válogatott,
ötletes szavakért!
Remekül fejezted ki a klöltészet célját,értelmét:
” mit feltudunk húzni szíveink benső érzésű kútjaiból, lenni örömül a másiknak, oly módon adva értéket mely úgy kell, hogy érintsen, hogy szíveink, érzéseink mélységes világa oly módon legyen hatással, mely nemesít ott hol a szavak szépségül kapott világa életre kel, reményt adva addig míg megtehetjük!”
Szebben nehéz lenne kifejezni!
Köszönöm szépen jókívánságaitokat és az értékes hozzászólást!
Ügyeljetek magatokra nagyon!
Barátsággal:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Ismét sürű elnézést kérve kezdem meg hozzászólásomat! Az idő nem a barátom. Jó sok verseddel vagyok lemaradásban, na nem az olvasás téren, mert olvasni könnyebb, mint hozzászólásba rendezni a gondolatokat melyeket keltenek.
Nagyon tetszik az összefoglaló cím, melyet hűen tükröznek a versek is: út keresés- haza találas- és az elfogadás !
fénykeresés
Mindannyian keressük a fényt, a színeket, az újat,az utunkat. Hiszen erről szól az életünk: kik vagyunk, miért vagyunk ott ahol, és mit fogunk az utókorra hagyni? Hagyunk e lábnyomot a Föld ezeréves porában? És itt most nem feltétlenül a hírnévre gondolok. Hírtelen olyan gondolatok is átviharzottak rajtam, hogy a látható és tapintható dolgokon kívül, mi mindent hagyunk még hátra. Például :ninden amire megtanítom a fiam, az én is vagyok! Ha ő kedves lesz valakivel, mikor ő segít valakin,akkor egy kicsit én is ott vagyok akár élek még akár nem. Hagyományok melyeket tovább vihet majd! Tudom, kicsit megint elkalandoztam.
Kedves Marcsy!
Köszönöm szépen,hogy jöttél!
Elhiszem nem könnyü idöt találnunk,sokszor az elfoglaltságok miatt,
máskor meg rákoncentrálni nehéz,a többi gondok közt
Jól látod:”keressük a fényt, a színeket, az újat,az utunkat.”
Sokszor nehéz rájuk találni,sokszor el is tévedünk!
“Hagyunk e lábnyomot a Föld ezeréves porában?”
Nagyon szép gondolat,amit érvényesítesz,életbe lépteted azzal,
hogy:”Például :ninden amire megtanítom a fiam, az én is vagyok! Ha ő kedves lesz valakivel, mikor ő segít valakin,akkor egy kicsit én is ott vagyok akár élek még akár nem.”
Igazi értéket adsz át!
folyt
Hozzád jöttem !
Számomra ez a vers a haza találast szimbolizálja. Az ember lelkében dúlnak a viharok, az érzések pont úgy mint mikor tajtékzik a tenger. Sokszor nem látunk túl a “habokon”, saját sértődöttségünkön. Megyünk a saját fejünk után. De a vége mindig az, hogy lecsillapodnak a kedélyek és mi fáradtan, kicsit megtörten, mint a hajó melyet megtépázott a tenger haza térünk.
“kitárt karjaiban most
megpihen a nappal
alszik mélyen az éj
csak kis csobbanások szórják a fényt” – bármi történik is,az otthonunk az a biztos pont ahová mindig vezet út.
“hozzád jöttem
ha utam egyszer véget ér
egy könnycsepp még elfér benned
s egyek lennénk” -a befejezőrész nagyon gyönyörű!
folyt
Jól látod!
Igen a haza találást szimbolozálja a második vers!
Különösen az utolsó sor!
Annyi,de annyi viharon megy át az élet,hogy össze lehet
hasonlítani a temgeren dúlóakkal!
A sok átélések után,az jön,ahogy írod is:
“De a vége mindig az, hogy lecsillapodnak a kedélyek és mi fáradtan, kicsit megtörten, mint a hajó melyet megtépázott a tenger haza térünk.”
Köszönöm az idézetet is!
“?kitárt karjaiban most
megpihen a nappal
alszik mélyen az éj
csak kis csobbanások szórják a fényt? ? bármi történik is,az otthonunk az a biztos pont ahová mindig vezet út.
folyt
felismerés
Azt hiszem erre vágyunk mindannyian. Szeretni és szeretve lenni. Ez az igazán fontos. Találni valakit, akihez futhatunk mikor bánt minket a világ. Amikor semmi sem sikerül, akkor kell igazán a támogatás. Kell, hogy valaki higyjen bennünk. Hiába van az otthon, ha nincs aki haza vár/ nincs akit haza várjunk benne. Hiszen semmit sem érnek a nagy szavak, a hatalom és a pénz ha belül egyedül zokogunk a magányos estéken. Nagyszerű verseidhez szeretettel gratulálok!
Szeretettel
Marcsy
folyt
Igen,mindenki erre vágyik:szeretni és szeretve lenni!
A bizalom,a megértés hihetetlenül fontos!
Megbízni egy személyben,ahogy írod is:
” Amikor semmi sem sikerül, akkor kell igazán a támogatás. Kell, hogy valaki higyjen bennünk.”
Ezt a részt meg teljesen idézem,mert annyira igaz.
” Hiába van az otthon, ha nincs aki haza vár/ nincs akit haza várjunk benne. Hiszen semmit sem érnek a nagy szavak, a hatalom és a pénz ha belül egyedül zokogunk a magányos estéken”
Köszönöm szépen értö és értékes hozzászólásaidat!
Örültem jöttödnek!
Szeretetel:sailor
Legyen szép napod!