Zuhanok, még nem tudom meddig, de nem is érdekel
Süllyedek hozzád pedig talán sose érlek el.
Semmi sem izgat mi a világban zajlik
Mikor édes éneked a távolból felhangzik,
Csak hallgatom, majd elindulok lassan,
Szívem egyre gyorsabban dobban.
Rohannék hozzád, megküzdenék érted
De sajnos ezt te nem is érted, s nem is érzed…
Drága hangod mindenen áthatol,
S elmém teljesen elhomályosul.
Süllyedek hozzád, merülök a mélybe
És egyre érzem, hogy ennek mindjárt vége.
Hideg a víz, sós íze fullaszt
Nem tudok leállni, pedig ezen minden múlhat.
Hallom a hangod s nem érdekel semmi
Teljesen sötét minden, és azt hiszem hogy ennyi.
1 hozzászólás
Kedves Noir!
Mint vers tetszik. Álomnak tűnik. A teljes látszólagos lemondás ellenére jó kis vers.
Egy elütéssel és kis hibával a tartalma megfogott.
Ági