Szemem előtt szemfényvesztő játék.
Hátam mögött árulkodó árnyék.
Izmaimban elhibázott erő.
Agyamban az elvirágzott velő.
Szennyes létem gennyes vérem szívja.
Fölragyog még bennem a Szivárvány Díva?
Zsebeimben értéktelen érme.
Kezeimben képmutatók képe.
Fülemben a hangtalanok dala.
Orromban a szagtalanok szaga.
Holt nevemet hívatlanul hívják.
Zord levelem íratlanul írják.
Szétrobbanó színház,
Kiolvadó kincstár,
Vigasztalan versek,
Igaztalan elvek,
Lélektelen líra
Élettelen sírja.
Majd őket mind új életre kelti,
Védő palástjába gondosan elrejti:
Az örökké őrzött,
A közössé költött,
Egyszeri s egyetemes,
Nagyszerű s nevezetes
Dél-alföldi szegfű szirma:
Szerelmes Szivárvány Díva!
2 hozzászólás
Kedves Tamás!
Ez egy szegfű fajta népies neve?…
Érdekes hangulatú verset írtál, ám még erről a szegfűfajtáról nem hallottam, vagy másképp nevezik nálunk, mert Alföldi lány vagyok én is…:)
Hangulatában, tartalmában különleges…Azt gondoltam, egy lányról szól!…:):)
tetszik, különleges hangulata…
Üdv: Lyza
Lehet, hogy viccesen hangzik, de valóban egy lány ihlette a verset, akit személyesen nem is ismerek, de gondoltam írok róla egy verset, mert Sz. D. a monogramja, tehát Szivárvány Díva.
A "szegfűfajta" csak az én "találmányom" a jó hangzás végett.
Közönöm, hogy olvastál.
Üdv.:Tamás