Szivárvány menedék

Egy arc mely kellemes és nagyon csibész,
először nem volt más csak idegen kép,
mely igen helyes, aranyosan leplez,
de mindig csak engem, csak engem keres.

Egy cseppnyi mosoly, mely jóleső és szép,
lelkemet védő szivárvány-menedék,
mely sosem múlik el, s csakis nekem szól,
a világon bármi rossztól, bajtól óv.

Egy arc, a te arcod nekem szerelem,
mikor eszembe jut álmos reggelen,
s hogy mi tükröződik vissza belőle,
nem félek, látom míg élek örökre.

Hát sodorjon tovább együtt az élet,
én soha nem verszíthetlek el téged,
mert szerelmünkön ott az örök pecsét,
el nem engedem soha ezt a mesét.