Melletted, gazdagság feszít a házban,
de a falak között, körülötted
ólálkodó, árva nyugtalanság van.
Pénzed több van, mint, ami magadnak kéne,
de vajon egészséged, boldogságod egész e?
A jövő-menő estéken már megszoktad,
hogy magad zárod be a többlakatos ajtód,
–egyedül járod le s föl a márványpadlót,
de ha megállsz—
hideg, üres a ház…
Bent lapul boldogtalanságod árnyéka:
ezt akartad, ez a magadnak
osztott pénzed ajándéka?
–Megsimogathatod a pénzed,
de a pénz még nem simogatott téged,
csak a pénzen vett simogatás!
A számok gyűlnek, de egyik sem az a társ,
eltűnnek mind a kívülről becsukott ajtód mögött
és nem tudhatod, milyen szívvel ment el az egyik,
vagy a másik talán kényszerből szökött…
Szíved, tested, mint a házad, csak vendégfogadó.
Időd töredékében cserélődnek az emberarcú képek,
mint az őszi fák levedlett harasztja, ha nézed,
múltad éveit takarja már. Gyorsuló múlás
figyelmeztet és a szeptemberi levélhullás…
Utánad sompolyognak már az elcsavargott évek,
de mit érdekelnek téged, ezek a figyelmeztetések—
okos vagy, gazdag nő vagy, de eddig még nem vetted
észre, hogy kedveseidnek szíved volt
az érték s nem pedig a pénzed…
4 hozzászólás
Hát igen!
vannak akik úgy gondolják pénzen minden megvehető
válogatnak felületesen hatalmuk tudatában, a kincset meg nem látják meg.
Kedves Koosán Ildikó!
Észrevételem és véleményem is a megállapításodról, hogy mióta a pénz, mint fizetőeszköz uralja életünket, azóta az ember hatalommá léptette elő a pénzt. Ám azt is az idő uralja. Szeretettel köszöntelek és örülök, hogy itt jártadban elolvastad és véleményezted. Üdvözlettel, Lajos.
Kedves Futóinda!
Igazán találó képekkel, hasonlatokkal mutatod be az illetőt, akinek a pénz talán a legfontosabb. De eljön majd az idő az ő számára is, mikor csupán annyit visz magával, amennyit hozott. De előtte talán időben ráébred, hogy a pénz csak eszköz, és önmaga saját eszközének eszköze.
Nagyon – nagyon tetszik a versed!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
( Mindég elmosolygom magam mikor a neved olvasom, látom, valamikor a gyermekeimnek az esti mesék során sokszor megfordult a szépséges Hamupipőke és az érdekes az, hogy azokat a meséket most a fiam meséli a három unokámnak Kanadában, magyarul. Örömömre megmaradt a tradíció.)
Tehát amikor átadtam a hölgynek ezt a verset, s miután meg is lett zenésítve és a cd-t átadtam, kicsit megdöbbent és csak annyit mondott: " tényleg, ez vagyok?" Őszinte voltam és azt mondtam neki: igen, de a többieket is kérdezd meg. Hamupipőke, :-)) örülök, igazán, hogy tetszett. Lesz mtöbb is. Tisztelettel, Inda.