Csak szívem fáj halódva,
Mégis szememből folynak
Patakokban a könnyek
csendesen.
Nem patak, talán csak ér,
Mely táplálja patak vizét,
Egyre csak folyik duzzadva
lassan.
Valami hajt, hogy elmenjek,
Ahol találkozunk, el messze,
Ahol boldogok lehetünk,
élhetünk.
Rohannék, repülnék,
De ideköt a jelen,
Mert felelősséggel
Nem hagyhatjuk ott
Előző életünk.
Szememből koppanó
Könny egyre csak potyog,
Szívemben ütemet ver,
a csendre.
Nem tudom leírni,
Hogyan fájhat a szív.
Talán kegyetlenül egy
Erős kéz markolja bent,
Vergődik kínjában
magányban.
Istenem! Mond meg nekem, miért?
Miért fáj ennyire a szerelem?
Miért a hiányba belebolonduló mardosás?
Miért a szenvedés, mikor lehetne boldogság?
Lehetne. Igen lehetne,
Csak a lelkiismeretem
Kéne félresöpörni.
Így nem tudok vele repülni,
Nem tudok vele élni,
Nem tudnék boldog lenni
A hátrahagyott boldogtalanság
kegyetlensége árán.
Könnycseppek zenéje
Enyhíti szívem fájdalmát.
Patakokban égő könnycseppek
Feszítik a szorító kegyetlen kezet.
4 hozzászólás
Vigyázz! Kérlek nagyin vigyázz! Az érből patak,a patakból folyó.a folyóból tenger,a tengerből óceán lesz!
Nagyon szép!Csodálatos érzéseid vannak!
Köszönöm. A szép érzés a szerelem. A “majd egyszer” fájó, édes szerelem.
Igazad van. Ez kölcsönhatás. A sósat hígítja a folyó édes vize, de a tenger is visszasózza a folyót. Köszönöm, hogy benéztél hozzám.