Hol gyönge szellő költötte
Az est narancsvörös színét,
S dalolva repkedtek
Szivárványszín pillék
A horizont tüzén,
Hova emlékedet karcolták
Tompa fényű csillagok,
Mik csillogó gyöngysorként
Őrzik meg a tegnapot,
Melyet nyakad köré fűztem,
Hol az olvadó káprázatban
Szétázott fellegek
Örök karcot mélyítve
Óvják meg nevedet
Az időtlen égbolton,
Hova álmatag csendben
Ébredt a hajnal,
S rózsaszín szirmokon
Játszott egy angyal,
Ott a te otthonod.
4 hozzászólás
Kellemes volt olvasni ezt a verset. Szép!
szeretettel-panka
Köszönöm, örülök, hogy tetszett 🙂
Nagyon tehetséges vagy Dregnan, ez a másik kedvencem tőled.
(az Éji manó, azért továbbra is viszi a pálmát)
: ) Szeretettel: Delory
Így egy év után is köszönöm. Tehetségről vitázhatunk, de örülök, hogy tetszik 🙂