Szobámban sötét,
Kint, zajos a világ.
Velem van a magány,
Hosszú, a délután.
Köröttem csend.
Behunyom szemem,
Rád gondolok…….
itt vagy velem!
Kezed simogat,
Arcomat, keblemet.
Magadhoz ölelsz,
Tudom, szeretsz.
Kint zajos a világ,
Szobámban csend.
Álomból ébredek,
nem vagy velem!
A valóság megriaszt!
Álmomnak vége.
Rövid életemnek,
ez lenne értelme?
Álmodni a vágyat.
Üldözni a valót.
Keresni téged:
az igazat, a jót!
6 hozzászólás
Kedves Anolisz!
Isten hozott a Napvilágon! Nagyon szép, érzelmes verssel mutatkoztál be! Remélem, sok hasonló követi az elsőt és, hogy megtalálod Őt, az igazat, s a jót!!!
Szeretettel: Falevél!
Kedves Falevél!
Köszönöm soraid és Isten áldása kísérjen! Biztatásod külön köszönöm!
Kedves anolisz!
Az érzelmeidben bízz, írj sokat! Egyre több gondolatod lesz, amit meg akarsz jeleníteni.
ali baba
Ali baba köszönöm!
Kedves Anolis.
Csodálatosan álmodsz, és gyönyörűen meséled el.Többször is elolvastam,nagyon tetszik.Várjuk hogy miről álmodsz még.
Kedves majusfa!
Csak csodálatos dolgokról álmodok, mert csak arról érdemes. Örülök, hogy tetszik, de hogyan tovább? Még nem tudom!