Sosem szólsz bár lenne miről
Árról bérről akármiről
Nyugtatgatod magad arról
Megoldódik majd magától
Ciki, tartod szájat tépni
Lépten nyomon vádaskodni
Minek mindent felbolygatni
Élni kell és élni hagyni
Pedig folyton szorongatnak
Minden szinten nyomorgatnak
S szálaiból sebeidnek
Tartós hálót szövögetnek
Szelíd búddal összeszőve
Ráterítik majd jövődre
Hogy húzz más helyett igát
Csak álmodva boldogulást
Képzelheted magad hősnek
De kiállni nem erősnek
Teszel veszel mindhiába
Csak vágyódhatsz jobb világra
Hol ilyen hibák nem lehetnek
Talán meg sem születhetnek
De ha mégis orvosolják
Sérelmeket megtorolják
De magától nem fog menni
Küzdeni kell: tenni merni
Nem azt hinni meg van írva
Mikor tesznek milyen sírba
Nem áldozatnak vagy teremtve
Sorsodnak sem vagy keresztje
Szólnod kell és elmondanod
S ha elmondod lesz holnapod
2 hozzászólás
Kedves Zsenál!
Szólok! Tetszik a versed. 🙂
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Köszönöm, kedves Anck Su Namun
Üdvözlettel, Zsenál