Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő borostás vén csapos,
sarokban gubbasztó céda, rongya
több napnak koszától oly' szagos.
Lakkos körméről málló festék,
– fogai között megreccsenő –
rágcsálja, közben fél szemével
feltérképezi az érkezőt.
Nem csábító a régi erdő,
már szeméthegyektől szenvedő.
Kis mellékutak randi helye
félelmet sugall, ha este jő.
Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen.
A mámoros percek kedves foltja,
vallomás íze nem dereng.
Nem csábít már, de kényszert érez,
a pohárka bor olyan kevés!
Habzó söréből kortyol gyorsan ,
több korsó nélkül ő mit sem ér.
Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.
6 hozzászólás
Kedves Zsanett !
A szenvedély ebben az esetben roncsoló! Nagyon jól kifejezed , azt az érzést, amely ennek az embernek a boldogságot jelenti.
Micsoda ára van az ennek a "boldogságnak"
Gratulálok!!!
Szeretettel:Selanne
sajnos van ilyen. Jól ábrázoltad ezt a romlott életet.
gratulálok!
BarátsággalPanka!
Kedves Zsanett!
Egy külvárosi füstös kocsma, hol jobb sorsú emberek teszik tönkre magukat.
Nagyon jó sorsképet festettél.
Igazán tetszett.
A rímeid, csodálatosak.
Üdv: József
Szia Zsanett!
Nem ez az első sorskép, amit éleslátással megfogalmazol. Itt is remekeltél. A szerintem hibátlan technikai megoldás mellett tartalmilag is a maximumot hozod.
A végső elkeseredés riasztó képei, a teljes elzüllés és lesüllyedés elgondolkodtató folyamata, a minden mindegy érzése kiált a sorok közül. Szerintem egyre többen vannak így.
(És már nem érzik az ürességet, mert ez nekik talán nem az. Szomorú, de így van.)
Nagyon jól megírtad, gratulálok!
Szeretettel: Kankalin
Drága Selanne, Panka, József és Kankalin!
Elnézésetek kérem, hogy egy hsz-ben fejezem ki köszönetemet, hogy olvastátok ezt a versemet /is/, de ritkán vagyok itt, és amellett, hogy öröm olvasni a kedves kommenteket, még szeretnék én is mazsolázni az írások között.
Egy szónak is 100 a vége..Mindenkinek nagyon köszönöm!
Szeretettel:Zsanett
Remek vers, kedves Zsanett. Hűen ábrázolod az erdőszéli kocsma törzsvendégét, minden utálatosságával együtt, mégis a megértés, a sajnálat cseng ki belőle.