Őrzöm a lényed
Téged idézlek
Keres a szívem
Jöjj közelebb
Ölelni Téged,
Engedd meg kérlek,
Nézd el ezt nékem,
Borulj fölém.
Hívtalak százszor
Nem jöttél hányszor
Ne bántsd a szívem
Így ne szólj rám.
Ölelni téged
Akarlak, értsd meg,
Egyetlen percben
Örökre már.
Titkodat hűen
Minden betűben
Megőrzöm néked
S leírom én:
A végső napokra
Végy a karodba
Ne hagyj el kérlek,
Szerethetsz már.
Egedben élve
Engem becézve
Szoríts magadhoz
Ne eressz el.
Térdemen állván
Könnyezve, hálán
Köszönöm néked
A szép perceket.
Álmodj még rólam
Gyönyörűt, szótlant.
Életet nékem
Veled s velem.
Hogy gondolsz ma rám is
– s tudod ez számít –
Mindig és mindig
Megköszönöm.
1 hozzászólás
Nagyon szép vers, érzelmileg átélt. Tetszett!
Üdv: én