Ábrándozva nézem, mily szép e vidék,
szótlan hallgatom, mit suttog, mit mesél.
Peregnek hópihék, ajkakról igék,
fáradtan búgják a reményt szerte- szét.
Csak társalgok felhőtlenül a fénnyel,
pillanatom borzolja a szelíd szél.
Olykor csepp borús gondolatot fércel
lelkembe, mely aztán lassan elalél.
Fülelek, hallgatom a tetsző zenét,
szelíd fuvallatot, kedves füttyögést,
egy apró, árva kis veréb meséjét,
békésen sustorgó parázszümmögést.
Bársonyos hó mosdatja fakó arcom,
velem együtt fürdik, már mindent befed.
Vágyom, hogy teljesen belém áradjon
közös álmunk. Érzem, hogy nagyon szeret.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyonszépen fejezted ki:
"Peregnek hópihék, ajkakról igék,
fáradtan búgják a reményt szerte- szét."
a reményt hozó,megértést adó ígéket!
Szeretette gratulálok:sailor
Szép estét
Kedves sailor!
Köszönöm szépen a gratulációt: )
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Feltölt ahogyan a látod, láttatod a szépet, a jót.
Reményteli versed örömmel olvastam.
Szeretettel: Éva
Kedves Zsuzsa!
A szép, fehér táj a téli napok melegsége, pedig milyen hideg. 😊
Köszönöm, hogy olvashattam versed!
Szeretettel: gleam