Jéghegy áll előttem, hatalmas óriás
Táblák úsznak körülötte mit felolvaszt napsugár
Csordogál le róla, majd lassan aláfolyik
Messzi útra indul, s tovább táplálkozik.
Vulkán te nagy, szintén hatalmas
Forró belsőd mozdul,látom menni akarsz.
Víz, s láva találkozása gőzfelhő az útja
Mint sóhaj elszáll egy felhőt alkotva.
Láva dermed a víztől kővé szenderül
Megadja mindkettő magát, szoborrá egyesül.
Mozdulni nem bír, egyesültek végre
A természet néma,mégis van szótlan beszéde.
Szótlanul
By Selanne
6 hozzászólás
Rövid soraidban nagyon sok mindent elmondtál.
Érdkes, nahéz témát választottál, mégis olyan jól, élvezettel olvasható.
Tetszik a versed.
Szeretettel.
Kedves Kata!
A téma ha nehéz is, jó kipróbálnia magát az embernek. A hozzászólások erősítenek, a próbatételek jelentik számomra az előrelépést bármiben!:-)
Közönöm, hogy újra meglátogattál!
Szeretettel:Selanne
Szia!
Bizony van a természetnek szótlan beszéde, és úgy látom, te érted. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
A természet csodás dolgokra képes, valóban elképzeltem a víz és a láva találkozását, félelmetes is egyben, de szép látvány.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel:Selanne
Én meg majdnem elsiklottam a jéghegyed fölött…
Különös képeket varázsoltál.
Gratulálok. Wolf.
Köszönöm szépen Wolf, hogy itt jártál.
Szeretettel:Selanne