Születésnapodra

Fájt, hogy megszülettél,
kínok és ordítások közt,
De lassan megszerettelek.

Követelőztél zsarnokian,
Majd szeretőn bújtál mellém,
S aludtál el szívemben dallamként csendesen.

Mint kisgyerek, kinek most jönnek első fogai,
Úgy sírtál az ölemben édesen,
Titokban belémköltöztél, néha rágtál rajtam, de büszkén neveltelek.

Neveltelek, mint megannyi költő neveli saját gyermekét,
Neveltelek, mint bálványt, szépet, mit a gyötrelem kimért,
Neveltelek mert megtanítottál talpon maradni,
Neveltelek mert nem hagytál a földön eltaposni.

Csókot hintek rád gyermekem,
élj örökké költészet…