Hópihe szállong, most szunnyad a tél,
csobog a csönd nézd szelíden alél.
Békés az erdő, álmodik a rét,
csordogál nyála, édes, mint a méz.
Szürke a felleg, és szellő csahol,
hit, fátyolos remény csendben dacol.
Dér csipkedte cserfán bősz fagy rabol,
kavarog az orkán, büszkén tarol.
Könnyezik a hó, nézd, fogy a jégcsap,
föld étlen- szomjan és kong az étlap.
Csitt, csöppnyi esély, szerény, fahéjas,
csitul a ciklon, még sötét éj van.
Borostyán didereg, cselló cseveg,
fenyő áll délcegen, veréb remeg.
Tüzet csihol szíve, hangja rebeg,
lelkében lassan málnak a sebek.
Jő a szeretet, figyel egy angyal,
szorosan átölel színarannyal.
Itt, legbelül mosdat gyógyviasszal,
érzem, hogy cirógat, s megvigasztal.
Hópihe szállong, most szunnyad a tél,
csobog a csönd nézd szelíden alél.
Békés az erdő, álmodik a rét,
néma a róna, álma csupa méz.
4 hozzászólás
Szépre írtad kedves Zsuza a telet!
De nem mindig ilyen csöndes, az majd egy másik vers lesz:)))
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Igen, így van. Most például nálunk hófúvás van…
Köszönöm szépen, hogy olvastál, a gratulációt és kedves szavaid. Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Valóban szép az a tél, amilyet nekünk megírtál. Nekem nagyon tetszik a vers címe is, ami sokat jelent általában. A rímek is szépen összecsengenek. Már csak arra várunk, hogy eme szép tél után jöjjön
majd a szép tavasz is.
A befejezés is nagyon tetszik: "álmodik a rét, néma a róna, álma csupa méz."
Szeretettel gratulálok: Kata
Kedves Kata! Úgy örülök, hogy elolvastad a versem
Nagy öröm számomra az is, hogy nagyon tetszet a versem!!!! 
Szeretettel: Zsuzsa