Szebben szól a szemed hozzám.
S némán kacsint egy homlok foszlány.
Ácsorogsz a tűnő beton szürke rétjein.
Elhalkulok, mikor kéne tudni dönteni.
Napsugarak áztatják el, a padokat.
Kezed ölelésében, a régi titkokat.
Fáradt csillogó lépteket remélsz.
Cipődön, olcsó őszi penész.
Boldogság zamatától bódult ész.
Kegyelmedből, holnapokat remélsz.
Lágyan dalol a vén Duna-part.
Erkélyemen örökre fogva tart.
4 hozzászólás
Heló felhőcske.
Többszöri elolvasás után olyan érzéseim támadtak, hogy beburkolod magad,
önmagad gondolataiba és csak szunnyad/ébredezik a robbanás. Ösztönösen
jó a felépítés, érnek a gondolatok és picit félve írod le őket-és így is nagyon
kellemes gondolatok támadnak bennem. Szerintem fogsz te még itt robbanni!
Üdv:R.
Kedves ruca!
Köszönöm a soraid.
Én azt érzem, , hogy örökre fogva tart ez az érzés, nem tudok elfutni tőle, de ha egyszer sikerülne "az amit írsz, végre lenne egy boldogság.
Üdv: Moncsi
Rövid versedben elmélyedtem. Tetszenek a rímjeid és szép költői szavakat használsz. Egyet nem tudtam hová tenni: Miért választottad címéül a "Szürke Hetedü"-t? Legjobb, ha a versben lévő szavakból választunk címet, vagy ami azokkal kapcsolatos. Bér szépen "szól" a cím is, de valahogy mégsem illik a szöveghez. Biztosan Te tudod, mégis, miért ezt választottad?!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Finta Kata!
Köszönöm a sorait. Nagyon megélem a hangulatokat, a végleteket, a gondolatokat.
Amikor ezt a verset írtam, gondoltam egy fontos személyre az életemből, és a "Szürke Hegedű" képe jutott eszembe, ahol ledobják a porba, mintha nem kellene a dala, az a szép dala, amit magából áraszt.
Ez a vers egy jövendölés, amit nem várok, de ez a hegedű az, aki tudja előre, hogy a színéből abból a gyönyörű barna színből, szürke lesz.
Méltán szerettem volna, ha a címem nem lesz ebben a pillanatban érvényben, de sajnos , aktív címet választottam és a jövendölésem, beteljesedett.
Üdvözletem küldöm: Moncsi